Krónika I. könyve 21

1A Sátán Izráel ellen támadt, és felindította Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt. 2Azt mondta azért Dávid Jóábnak és a hadinép elöljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és hozzátok hozzám az eredményt, hadd tudjam meg a számukat. 3Akkor azt mondta Jóáb: Szaporítsa meg népét az ÚR százannyira, mint amennyi most. Hát nem mindannyian a te szolgáid-e azok, uram, királyom? Miért kutatja ezt az én uram? Miért bűnhődjék hát ezért Izráel? 4De a király szava erősebb volt Jóábénál. Elment azért Jóáb, és bejárta egész Izráelt, azután visszatért Jeruzsálembe. 5Azután jelentette Dávidnak a nép számát. Egész Izráelben ezerszer ezer és százezer fegyverforgató férfi volt. Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverforgató férfi. 6Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjük, mert sehogy sem tetszett Jóábnak a király parancsa. 7De Istennek sem tetszett e dolog, ezért meg is verte Izráelt. 8Dávid akkor azt mondta Istennek: Igen vétkeztem azzal, hogy ezt műveltem. Most azért bocsásd meg szolgád vétkét, mert fölöttébb esztelenül cselekedtem! 9Akkor így szólt az ÚR Gádhoz, Dávid látnokához: 10„Menj el, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három dolgot tárok eléd, válassz magadnak közülük egyet, hogy azt cselekedjem veled.” 11Elment tehát Gád próféta Dávidhoz, és azt mondta neki: „Így szól az Úr: Válassz magadnak! 12Három esztendeig tartó éhínség legyen, vagy három hónapig dúljanak szorongatóid, és érjen utol ellenséged fegyvere, vagy az ÚR fegyvere, a döghalál legyen három napig földeden, és az ÚR angyala pusztítson Izráel egész határában? Azért fontold meg, mit feleljek annak, aki engem hozzád küldött.” 13Dávid ezt felelte Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe! 14Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és meghaltak Izráelből hetvenezren. 15Ezenkívül az ÚR egy angyalt is bocsátott Jeruzsálemre, hogy pusztítsa el. De mikor ölni kezdte volna a népet, odatekintett az ÚR, megkönyörült veszedelmükön, és azt mondta a pusztító angyalnak: Elég immár, vond vissza a kezed! Az ÚR angyala ekkor a jebúszi Ornán szérűjénél állt. 16Akkor Dávid fölemelte szemét, és látta, hogy az ÚR angyala ott áll a föld és az ég között, kivont karddal a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt föl. Ekkor Dávid és a vének is zsákruhába öltöztek, és arcra borultak. 17Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hát nem én számláltattam-e meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem, és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? Ó, én URam, Istenem, forduljon ellenem a kezed és az én házam népe ellen, de ne sújtsa a népedet ez a csapás. 18Akkor az ÚR angyala szólt Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, menjen föl, és építsen oltárt az ÚRnak a jebúszi Ornán szérűjén. 19Fölment tehát Dávid Gád beszéde szerint, amelyet az ÚR nevében mondott. 20Amikor Ornán hátratekintett, és meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornán ugyanis éppen búzát csépelt. 21Amikor Dávid Ornánhoz érkezett, Ornán föltekintett, meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. 22Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hogy oltárt építsek rajta az ÚRnak. Valós árán add nekem, hogy megszűnjék ez a csapás a népen! 23Ornán azt felelte Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, királyom azt cselekedje vele, ami neki tetszik! Sőt az ökröket is odaadom égőáldozatul, és a cséplőszerszámokat tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatul. Mindezt ajándékul adom. 24Dávid király azt mondta Ornánnak: Nem úgy, hanem teljes áron akarom megvenni tőled. Mert nem veszem el azt, ami a tied, az ÚR számára, és nem akarok neki a máséból égőáldozatot áldozni. 25Így Dávid hatszáz aranysékelt adott Ornánnak a szérűért. 26És Dávid oltárt épített az ÚRnak. Égő- és békeáldozatot mutatott be, és segítségül hívta az URat, aki meghallgatta őt, és a mennyből tüzet bocsátott az égőáldozat oltárára. 27Az ÚR parancsolt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. 28Abban az időben ott áldozott Dávid, mivel látta, hogy az ÚR meghallgatta őt a jebúszi Ornán szérűjén. 29Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeón magaslatán volt. 30Dávid azonban nem mert fölmenni oda, az Isten színe elé, hogy tőle tudakozódjék, mert igen megrettent az ÚR angyalának kardjától.