Krónika I. könyve 19

1Történt ezután, hogy meghalt Náhás, Ammón fiainak a királya, és utána a fia lett a király. 2Dávid azt mondta: Jóindulattal leszek Náhás fiához, Hánúnhoz, mert apja is jót tett velem. Ezért Dávid követeket küldött hozzá, hogy vigasztalják őt apja halála miatt. El is mentek Dávid szolgái Ammón fiainak a földjére Hánúnhoz, hogy vigasztalják. 3Akkor azt mondták Ammón fiainak a főemberei Hánúnnak: Azt hiszed, hogy Dávid apád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek-e az ő szolgái hozzád, hogy kifürkésszék, feldúlják és kikémleljék az országot? 4Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, és megnyíratta őket, ruhájukat félig levágatta deréktól lefelé, és úgy bocsátotta el őket. 5Azok elmentek, Dávidot pedig értesítették, hogy mi történt a férfiakkal. Mivel azokat a férfiakat igen nagy szégyenbe hozták, eléjük küldött a király, és azt üzente: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok. Akkor térjetek vissza! 6Miután Ammón fiai látták, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Aram-Naharaimba, Aram-Maakába és Cóbába, hogy harci szekereket és lovasokat fogadjanak fel. 7Fölfogadtak tehát maguknak harminckétezer harci szekeret, és Maaká királyát is hadinépével együtt, akik eljöttek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Ammón fiai is összegyűltek városaikból, és hadba vonultak. 8Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot és a vitézek egész seregét. 9Ammón fiai kivonultak, csatarendbe álltak a város kapuja előtt. A királyok pedig, akik segítségére jöttek, külön álltak fel a mezőn. 10Látta Jóáb, hogy elöl is, hátul is ellenség áll. Ezért kiválasztotta egész Izráel harcosai közül a legvitézebbeket, és felsorakoztatta őket az arámok ellen. 11A hadinép többi részét pedig testvérére, Abisajra bízta, és ezek az Ammón fiaival szemben álltak csatarendbe. 12Azt mondta: Ha az arámok erősebbek lennének nálam, légy segítségemre! Ha pedig az Ammón fiai nálad erősebbek lennének, én segítlek meg. 13Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan népünkért és Istenünk városaiért. Az ÚR pedig cselekedje azt, ami neki tetszik. 14Akkor Jóáb és hada rohamra indult az arámok ellen, és azok megfutamodtak előle. 15Az Ammón fiai pedig, amikor látták, hogy futnak az arámok, ők is megfutamodtak az ő testvére, Abisaj elől, és a városba menekültek. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment. 16Amikor az arámok látták, hogy Izráel megverte őket, követeket küldtek, és segítségül hívták a folyamon túl lakó arámokat. Sófak, Hadadezer seregeinek vezére állt az élükön. 17Mikor pedig hírül adták ezt Dávidnak, ő összegyűjtötte egész Izráelt, és a Jordán vizén átkelve elment hozzájuk, és fölsorakozott ellenük. Amikor Dávid csatasorba állt az arámok ellen, azok megütköztek vele. 18De az arámok megfutamodtak Izráel elől, és levágott Dávid az arámok közül hétezer harci szekerest és negyvenezer gyalogost. Sőt Sófakot, a sereg vezérét is megölte. 19Mikor pedig Hadadezer szolgái látták, hogy Izráel legyőzte őket, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem akarták többször megsegíteni Ammón fiait.