Krónika I. könyve 16

1Mikor pedig bevitték Isten ládáját és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid állított fel neki, egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be Isten előtt. 2Amikor Dávid elvégezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, az ÚR nevében megáldotta a népet. 3Azután minden izráeli férfinak és asszonynak kiosztott egy-egy kenyeret és egy-egy darab húst meg aszúszőlőt. 4És szolgákat rendelt az ÚR ládája elé a léviták közül, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az URat, Izráel Istenét. 5Ászáf volt a vezető, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeiél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeiél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányérokon játszott. 6Benájáhú és Jahaziél papok állandóan kürtöltek az ÚR szövetségládája előtt. 7Azon a napon nevezte ki először Dávid Ászáfot és atyjafiait az ÚR magasztalására. 8Dicsérjétek az URat, hívjátok segítségül a nevét, hirdessétek nagy tetteit minden nép között. 9Énekeljetek neki, zengjetek neki dicséretet, beszéljétek el minden csodáját. 10Dicsőítsétek szent nevét; örvendezzen a szíve azoknak, akik keresik az URat. 11Keressétek az URat és az ő erejét, keressétek orcáját szüntelen. 12Emlékezzetek meg csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, csodáiról és szájának ítéleteiről. 13Ó, Izráel utódai, akik szolgái vagytok! Jákóbnak fiai, akiket kiválasztott! 14Ő az ÚR, a mi Istenünk! Az egész földnek szólnak rendelkezései! 15Emlékezzetek örökké szövetségére és beszédére, amelyet parancsolt ezer nemzedéken át; 16szövetségére, amelyet Ábrahámmal szerzett, és Izsáknak tett esküjére. 17Örök végzésként állította azt Jákób elé, Izráelnek örökkévaló szövetségül, 18ezt mondván: Neked adom Kánaán földjét, hogy örökségetek legyen. 19Akkor még igen kevesen voltatok, és jövevények voltatok azon a földön. 20Az egyik néptől a másikig és az egyik országból a másik országba vándoroltak. 21Mégsem engedte, hogy bárki bántsa őket, sőt még a királyokat is megintette miattuk. 22Ezt mondta: Fölkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok! 23Mind az egész föld énekeljen az ÚRnak, napról napra hirdessétek szabadítását! 24Beszéljetek dicsőségéről a nemzetek között, csodálatos dolgairól minden nép között! 25Mert nagy az ÚR, és igen dicsérendő, félelmesebb minden istennél. 26Mert a népek minden istene csak bálvány, de az ÚR teremtette az egeket. 27Dicsőség és tisztesség jár őelőtte, erő és vigasság van lakóhelyén. 28Magasztaljátok az URat, népeknek törzsei, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és erejét! 29Adjatok dicsőséget az ÚR nevének, hozzatok ajándékot, jöjjetek színe elé, imádjátok az URat szent ékességben. 30Reszkessen előtte az egész föld! A földkerekség is szilárdan áll, hogy ne ingadozzék. 31Örüljenek az egek, örvendezzen a föld, és mondják el a népek között: uralkodik az ÚR! 32Zúgjon a tenger a benne levőkkel, örvendezzen a mező és minden rajta lévő! 33Ujjonganak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy megítélje a földet. 34Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló. 35Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsérhessünk, magasztalhassunk! 36Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És az egész nép így felelt: Ámen! És dicsérte az URat. 37Ott hagyta azért Dávid az ÚR szövetségládájánál Ászáfot és testvéreit, hogy a láda előtt mindennap állandóan szolgáljanak, 38továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc testvérét. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök. 39Cádók papot pedig és testvéreit, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a magaslaton, amely Gibeónban van, 40hogy égőáldozatot mutassanak be az ÚRnak szüntelen az égőáldozat oltárán reggel meg este egészen úgy, ahogy meg van írva az ÚR törvényében, melyet Izráelnek parancsolt. 41Hémánt és Jedútúnt is velük hagyta, és másokat is választott, akiket név szerint megneveztek, hogy az URat dicsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló! 42Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiait pedig kapuőrökké tette. 43Akkor eltávozott az egész nép, ki-ki a maga házába. Dávid pedig visszatért, hogy saját háza népét is megáldja.