Krónika I. könyve 14

1Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki. 2És fölismerte Dávid, hogy az ÚR megerősítette őt a királyságban Izráel fölött, mivel igen felmagasztalta országát az ő népéért, Izráelért. 3Dávid még több feleséget vett Jeruzsálemben, és nemzett még más fiakat és leányokat is. 4Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 5Jibhár, Elisúa és Elpelet, 6Nógah, Nefeg és Jáfía, 7Elisámá, Beeljádá és Elifelet. 8Amikor megtudták a filiszteusok, hogy Dávidot királlyá kenték egész Izráel fölött, feljött az összes filiszteus, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid meghallotta ezt, kivonult ellenük. 9A filiszteusok pedig odaértek, és ellepték a Refáim-völgyet. 10Ekkor Dávid megkérdezte Istent: Menjek-e a filiszteusok ellen, kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte neki: Menj, és kezedbe adom őket! 11Fölmentek tehát BaalPerácimba, és ott Dávid megverte őket. Ekkor ezt mondta Dávid: Isten szétoszlatta az ellenségeimet kezem által úgy, ahogy a víz szétoszlik. Azért nevezték azt a helyet BaalPerácimnak. 12A filiszteusok otthagyták bálványisteneiket, Dávid pedig megparancsolta, hogy égessék el azokat. 13Ismét fölkerekedtek a filiszteusok, és ellepték a völgyet. 14Azért Dávid ismét megkérdezte Istent, és Isten azt felelte neki: Ne vonulj föl utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák irányából támadj rájuk. 15És mikor lépések zaját fogod hallani a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát. 16Dávid azért úgy cselekedett, ahogy Isten meghagyta neki, és Gibeóntól fogva szinte Gézerig vágták a filiszteusok táborát. 17Dávid híre pedig elterjedt az országokban, és az ÚR félelmet keltett iránta minden nép között.