Korinthusbeliekhez írt II. levél 9

1A szentek iránti szolgálatról ugyan fölösleges írnom nektek, 2hiszen ismerem készségeteket, amellyel dicsekszem is a macedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és buzgóságotok legtöbbjüket felbátorította. 3Mégis elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekedésünk ebben a dologban hiábavalónak ne bizonyuljon, hanem amint mondtam, legyetek felkészülve; 4nehogy aztán, ha a macedónok velem jönnek, és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent valljunk mi – hogy ne mondjam, ti – ebben a dologban. 5Szükségesnek láttam azért megkérni a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint bő áldás, nem pedig mint alamizsna. 6Mert tudjuk, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7Mindenki úgy, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten. 8Mert Istennek van hatalma arra, hogy bőségesen rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, hogy bőven teljék minden jótéteményre. 9Amint meg van írva: Bőkezűen osztott, adott a szegényeknek, igazsága örökké megmarad. 10Aki pedig gondoskodik, hogy a magvetőnek vetőmagja legyen és kenyere eledelül, arról is gondoskodik, hogy megsokasítsa vetéseteket, és megszaporítsa igazságotok gyümölcsét, 11hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez Istennek. 12Mert ennek a szolgálatnak a betöltése nemcsak a szentek szükségét elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra indít Isten iránt. 13Mert ennek a szolgálatnak próbája által dicsőítik Istent azért az engedelmességért, amellyel vallást tesztek a Krisztus evangéliumáról, és a ti hozzájuk és mindenkihez való adakozó jószívűségetekért. 14Könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok. 15Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.