Korinthusbeliekhez írt II. levél 4

1Azért mivel ilyen szolgálatban vagyunk, mint akik irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, 2hanem visszautasítjuk a szégyenteljes, titkolt dolgokat, nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt megvallásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. 3Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek, 4akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe. 5Mert nem magunkat hirdetjük, hanem az Úr Jézus Krisztust, magunkat pedig mint a ti szolgáitokat a Jézusért. 6Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. 7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől és ne tőlünk valónak lássék. 8Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, 9üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek. 10Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben. 11Mert minket, akik élünk, mindenkor halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. 12Azért a halál bennünk munkálkodik, az élet pedig bennetek. 13Mivel a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk is, ahogy meg van írva: Hittem, és azért szóltam, mi is hiszünk, és azért szólunk. 14Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem túláradjon, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 16Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul. 17Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.