Korinthusbeliekhez írt II. levél 3

1Kezdjük ismét ajánlani magunkat? Vagy talán mint némelyeknek, nekünk is szükségünk van hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember, 3mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira. 4Ilyen bizodalmunk van Krisztus által Isten iránt. 5Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van, 6aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 7Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? 10Sőt már nem is dicsőséges, ami dicsőséges volt, az azt felülmúló dicsőség miatt. 11Mert ha dicsőséges a mulandó, mennyivel inkább dicsőséges, ami megmarad! 12Mivel tehát ilyen reménységünk van, nyíltan szólunk, 13és nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított az arcára, hogy Izráel fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó. 14De eltompult az értelmük, mert amikor az Ószövetséget olvassák, ugyanaz a lepel mind e mai napig felfedetlenül rajtuk marad, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15Mindmáig amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre. 16De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel. 17Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. 18Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.