Korinthusbeliekhez írt II. levél 12

1Ha dicsekednem kell, bár az nem használ nekem, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. 2Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. 3És tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja – 4elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. 5Az ilyennel dicsekszem, magammal pedig nem dicsekszem, hacsak az én erőtlenségeimmel nem. 6Még ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék esztelen, mert az igazságot mondanám, de megtartóztatom magam, nehogy valaki többnek tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem, 7és hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bízzam magam, tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bízzam magam. 8Háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy távozzék el ez tőlem, 9de ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 10Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. 11Balgataggá lettem, de ti kényszerítettetek rá, mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, hiszen semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál, noha semmi vagyok. 12Apostolságom jelei ugyanis megnyilvánultak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is. 13Mert mi az, amiben hátrányba kerültetek a többi gyülekezethez képest, hacsak nem az, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 14Íme, harmadszor is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15Én pedig nagy örömest viszek áldozatot, sőt magamat is odaáldozom értetek. Ha én ennyire túláradóan szeretlek titeket, vajon ti kevésbé szerettek engem? 16Ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre, de mint afféle ravasz ember, csellel fogtalak meg titeket. 17Vagy akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által rászedtelek titeket? 18Megkértem Tituszt, és vele együtt elküldtem azt a testvért, csak nem Titusz szedett rá titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon? 19Már régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi Isten színe előtt a Krisztusban szólunk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. 20Mert attól félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak majd titeket, amilyennek szeretnélek, és engem pedig olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek, és majd viszály, irigység, harag, önzés, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodás, zűrzavar lesz közöttetek. 21Úgyhogy amikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem nálatok, és sokakat megsiratok azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.