1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

2 Mert az Isten szerinti féltő szeretettel féltelek titeket, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak benneteket Krisztus elé.

3 Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől.

4 Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.

5 Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.

6 Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, de hát ez mindenben, minden tekintetben és mindnyájatok előtt nyilvánvalóvá lett.

7 Vagy talán vétkeztem, amikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?

8 Más gyülekezeteket károsítottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak.

9 Amikor nálatok voltam, és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött testvérek, én pedig vigyáztam arra, és vigyázni is fogok, hogy semmiben se legyek terhetekre.

10 Mivel Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvéstől nem hagyom megfosztani magam Akhája vidékén sem.

11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja.

12 De amit teszek, ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik alkalmat keresnek arra, hogy amivel dicsekszenek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.

13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.

14 Nem is csoda, hisz maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.

15 Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.

16 Ismét mondom, ne tartson engem senki esztelennek, de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha ilyen alapon dicsekszem.

18 Mert hát sokan dicsekednek test szerint, így én is dicsekszem.

19 Hiszen ti okosak lévén szívesen eltűritek az eszteleneket.

20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket.

21 Szégyenkezve mondom, hogy minderre mi erőtlenek voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.

22 Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.

23 Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe.

24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.

25 Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel-nappal hányódva a tengeren.

26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között,

27 fáradságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

28 Mindezek mellett ott van naponkénti zaklatásom, az összes gyülekezetek gondja.

29 Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

30 Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem.

31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok.

32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem,

33 és az ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és megmenekültem a kezéből.