Korinthusbeliekhez írt I. levél 7

1Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfinak asszonyt nem illetni. 2De a paráznaság miatt minden férfinak saját felesége legyen, és minden asszonynak saját férje. 3A férj teljesítse házassági kötelességét a felesége iránt, hasonlóképpen a feleség is a férje iránt. 4A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje, hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5Ne fosszátok meg magatoktól egymást, hacsak nem közös megegyezéssel bizonyos ideig, hogy az imádkozásra jusson időtök, de azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat nem tudjátok megtartóztatni. 6Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolatként. 7Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. 10A házasoknak pedig azt rendelem – nem én, hanem az Úr –, hogy az asszony ne váljék el férjétől. 11Ha mégis elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férj se bocsássa el a feleségét. 12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, és ez vele akar élni, ne bocsássa el azt. 13És amelyik asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar élni, ne bocsássa el a férjét. 14Mert a hitetlen férj meg van szentelve az ő felesége révén, és a hitetlen asszony meg van szentelve az ő férje révén, mert különben a gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. 15Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el, mert az ilyen dolgokban a férfi vagy az asszony nincs szolgaság alá vetve, hiszen Isten békességre hívott el minket. 16Mert mit tudod, te asszony, hogy megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfi, hogy megmentheted-e a feleségedet? 17Különben mindenki úgy éljen, amint neki az Úr adta, ahogyan Isten őt elhívta. Én minden gyülekezetben így rendelkezem. 18Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül. 19A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem Isten parancsolatainak a megtartása számít. 20Ki-ki amely állapotban elhívatott, abban maradjon. 21Szolgaként hívattál el? Ne törődj vele! De ha szabad lehetsz, inkább élj azzal. 22Mert az Úrban elhívott szolga az Úr szabadosa. Hasonlóképpen aki mint szabad hívatott el, az Krisztus szolgája. 23Áron vétettetek meg, ne legyetek emberek szolgái. 24Testvéreim, mindenki abban maradjon meg az Isten előtt, amiben elhívatott. 25A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de véleményt mondok úgy, mint aki irgalmat nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek. 26Azt gondolom tehát, hogy a bekövetkező szükség miatt jó az embernek úgy maradnia, ahogy van. 27Feleséghez köttettél? Ne keress elválást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! 28De ha megnősülsz is, nem vétkezel, és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék nektek. 29Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert az idő rövidre van szabva. Ezentúl azért akinek van is felesége, úgy legyen, mintha nem volna, 30és aki sír, mintha nem sírna, és aki örül, mintha nem örülne, és aki vásárol, mintha semmije sem lenne, 31és aki él a világgal, mint aki nem élne vele, mert elmúlik e világ ábrázata. 32Azt szeretném pedig, hogy gond nélkül legyetek. A nőtlen embernek az Úr dolgaira van gondja, arra, hogyan tessék az Úrnak. 33A házasembernek pedig a világ dolgaira van gondja, arra, hogy hogyan tessék a feleségének, 34és élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaira visel gondot, arra, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében, aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, hogy hogyan tessék a férjének. 35Ezt pedig javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak benneteket, hanem hogy illendőképpen, állhatatosan és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. 36De ha valaki azt gondolja, hogy szégyen, ha hajadon leánya virágzó idejét múlja, és meg kell tennie, hát tegye, amit akar; nem vétkezik, adja férjhez. 37Aki pedig eltökélte szívében, és a szükség nem kényszeríti, és hatalma van saját akarata fölött, és szívében úgy döntött, hogy megtartja hajadon leányát, jól teszi. 38Azért aki férjhez adja, az is jól teszi, de aki nem adja férjhez, még jobban teszi. 39Az asszonyt törvény köti, amíg a férje él, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. 40De véleményem szerint boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van.