Korinthusbeliekhez írt I. levél 15

1Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is, 2amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, 5és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. 6Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak, 7azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak, 8végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent. 9Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11Tehát akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké. 12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondhatják köztetek néhányan, hogy nincs halottak feltámadása? 13Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15Sőt az Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten ellen tettünk bizonyságot, hogy feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül. 21Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki megelevenedik. 23Mindenki a maga rendje szerint. Az első zsenge Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. 24Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 25Mert addig kell uralkodnia, amíg minden ellenségét lába alá nem veti. 26Utolsó ellenségként a halált törli el. 27Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. 28Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben. 29Különben mit tesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? 30Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában? 31Naponként a halál révén állok, ami oly igaz, testvéreim, mint az, hogy ti dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! 33Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság. 34Józanodjatok ki és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent, ezt megszégyenítésetekre mondom. 35De kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő? 36Balgatag! Amit elvetsz, nem kel életre, míg meg nem hal, 37és abban, amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét. 38Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak az ő saját testét. 39Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatok teste, más a madarak teste, és más a halaké. 40És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. 41Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. 42Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, 43elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 44Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test. Ha van érzéki test, akkor van lelki is. 45Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké. 46De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. 47Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való. 48Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is. 50Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. 52Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 53Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára. 54Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált. 55Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod? 56A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 58Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.