1 Egyszer Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát föltámasztotta: Kelj föl, és menj el házad népével együtt, és maradj ott, ahol megélhetsz, mert az ÚR éhínséget szerez, és el is jön az a földre hét esztendeig.

2 Erre az asszony fölkelt, és Isten emberének beszéde szerint cselekedett: és elment ő és háznépe, és a filiszteusok földjén lakott hét esztendeig.

3 Amikor elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment, hogy panaszkodjék a királynak háza és szántóföldje ügyében.

4 A király pedig éppen Géhazival, Isten emberének a szolgájával beszélt, és ezt mondta: Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus cselekedett!

5 Amikor elbeszélte a királynak, hogy hogyan támasztotta föl a halottat, íme, az az asszony, akinek a gyermekét föltámasztotta, éppen akkor járult a királyhoz az ő háza és szántóföldjei ügyében. Géhazi ezt mondta: Uram, király, ez az az asszony és ez az ő fia, akit Elizeus föltámasztott.

6 A király kikérdezte az asszonyt, és ő elbeszélte neki a dolgot. Ekkor a király egy udvari szolgát adott mellé, és azt mondta: Adasd vissza neki minden jószágát és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, amióta elhagyta az országot, egész mostanáig.

7 Elizeus ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya pedig éppen beteg volt. Hírül adták neki: Isten embere idejött.

8 A király azt mondta Hazáélnak: Végy ajándékot a kezedbe, és menj Isten embere elé, és kérj tanácsot az ÚRtól őáltala: Meggyógyulok-e ebből a betegségből?

9 Hazáél pedig eléje ment, és ajándékokat vitt a kezében: mindenféle damaszkuszi drágaságot negyven megrakott tevével. Elment, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött engem hozzád e kérdéssel: Vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből?

10 Elizeus így felelt neki: Menj el, mondd meg neki: Biztos, hogy nem gyógyulsz meg. Mert az ÚR megjelentette nekem, hogy meg kell halnia.

11 Isten embere ekkor rámeredt, míg az zavarba jött, és Elizeus végül sírni kezdett.

12 Hazáél megkérdezte: Miért sír az én uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erős városait felperzseled, ifjait fegyverrel levágatod, csecsemőiket földhöz vágod, és várandós asszonyaikat felhasogatod.

13 Hazáél ezt mondta: Ugyan, micsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? Elizeus így felelt: Megjelentette nekem az ÚR, hogy te leszel Arám királya.

14 Erre eltávozott Elizeustól, bement urához, aki megkérdezte: Mit mondott neked Elizeus? Ő így szólt: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.

15 Másnap azonban elővett egy takarót, vízbe mártotta, ráborította urának az arcára, az pedig meghalt. És Hazáél lett utána a király.

16 Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának ötödik esztendejében kezdett uralkodni Jórám, Jósáfát fia mint Júda királya, amikor még Jósáfát volt Júda királya.

17 Harminckét éves volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

18 Izráel királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedett az ÚR szemében.

19 De az ÚR mégsem akarta elpusztítani Júdát Dávidért, az ő szolgájáért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

20 Az ő idejében szakadt el Edóm Júda uralma alól, és királyt választottak maguknak.

21 Ezért Jórám Cáirba vonult minden harci szekerével együtt. Éjjel fölkelt, és átvágta magát az edómiakon, akik körülzárták őt és a harci szekerek parancsnokait. A hadinép elfutott, mindenki a maga sátrába.

22 Így pártolt el Edóm Júda uralmától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is.

23 Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

24 És elaludt, és atyáihoz tért Jórám, és eltemették atyáihoz Dávid városában; utána fia, Ahazjá lett a király.

25 Jórámnak, Aháb, Izráel királya fiának a tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Ahazjá, a júdabeli Jórám király fia.

26 Huszonkét esztendős volt Ahazjá, amikor király lett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Izráel királyának unokája.

27 Ő is Aháb házának az útján járt, és gonoszul cselekedett az ÚR szemében éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett.

28 Jórámmal, Aháb fiával háborút viselt Rámót-Gileádért Arám királya, Hazáél ellen, de az arámok megsebesítették Jórámot.

29 Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, amelyeket az arámok Ráma alatt ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezréelben, ahol az betegen feküdt.