Királyok II. könyve 5

1Naamán, az arámok királyának fővezére igen tekintélyes és nagyra becsült férfi volt ura előtt, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi vitéz hős volt, de leprás. 2Egyszer portyázó csapatok mentek ki Arámból, és foglyul ejtettek egy kislányt Izráel országából, aki Naamán feleségének szolgálója lett. 3Egyszer azt mondta asszonyának: Bárcsak eljuthatna az én uram ahhoz a prófétához, aki Samáriában van! Bizonyosan meggyógyítaná őt bélpoklosságából! 4Naamán bement, és elmondta az urának: Így és így szólt az Izráel országából való leány. 5Ekkor azt mondta Arám királya: Menj el, én pedig levelet küldök Izráel királyának. Elment tehát, és magával vitt tíz talentum ezüstöt és hatezer aranyat, azonkívül pedig tíz öltözet ruhát. 6Átadta Izráel királyának a levelet, amely így szólt: Mikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg a leprából az én szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem. 7Amikor Izráel királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját, és azt mondta: Hát Isten vagyok-e én, aki megölhet és megeleveníthet, hogy hozzám küldi ezt az embert, hogy gyógyítsam meg a leprából? Vegyétek észre, és figyeljétek, hogy csak okot keres ellenem. 8Amikor Elizeus, Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta ruháját, ezt az üzenetet küldte a királynak: Miért szaggattad meg ruhádat? Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg az az ember, hogy van próféta Izráelben. 9Akkor elment Naamán lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. 10Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a tested, és megtisztulsz. 11Akkor megharagudott Naamán, elment, és azt mondta: Íme, én azt gondoltam, hogy kijön hozzám, és elém állva segítségül hívja az ÚRnak, az ő Istenének nevét, kezével megérinti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. 12Hát nem jobbak-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar Izráel minden vizénél? Hát nem fürödhetnék-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Azzal megfordult, és nagy haraggal elment. 13De hozzá mentek a szolgái, és azt mondták neki: Atyám, ha valami nagy dolgot parancsolt volna neked ez a próféta, vajon nem tetted volna meg? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondja, hogy fürödj meg, és megtisztulsz! 14Elment tehát, és az Isten emberének beszéde szerint hétszer megmerítkezett a Jordánban. És megújult a teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult. 15Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és azt mondta: Íme, most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben! Azért most fogadd el, kérlek, ezt az ajándékot a te szolgádtól. 16Ő pedig azt mondta: Él az ÚR, aki előtt állok, hogy nem fogadom el. Bár unszolta, hogy fogadja el, de ő hajthatatlan volt. 17Ekkor azt mondta Naamán: Ha nem, kérlek, adj a te szolgádnak ebből a földből annyit, amennyit egy pár öszvér elbír. Mert a te szolgád többé nem áldozik sem égőáldozattal, sem véresáldozattal idegen isteneknek, hanem csak az ÚRnak! 18Csak abban a dologban legyen az ÚR kegyelmes a te szolgádhoz, hogy amikor bemegy az én uram Rimmón templomába, hogy ott imádkozzék, és az én kezemre támaszkodik, akkor én is meghajolhassak Rimmón templomában. Azt, hogy meghajolok Rimmón templomában, bocsássa meg az ÚR a te szolgádnak! 19Ő azt felelte: Menj el békességgel. Mikor már úgy egy mérföldnyire eltávolodott tőle, 20Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Íme, az én uram megkímélte ezt az arámi Naamánt, és nem akarta elfogadni tőle, amit hozott. Él az ÚR, hogy utána futok, és kérek tőle valamit. 21Utána is futott Géhazi Naamánnak. Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Rendben van minden? 22Ő így felelt: Rendben. Uram küldött engem ezzel az üzenettel: Íme, épp most jött hozzám két ifjú az Efraim hegyvidékéről, a prófétafiak közül. Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát! 23Naamán azt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot. Unszolta őt, és egybekötött két talentum ezüstöt és két rend ruhát két zsákba, és a két szolgájának adta azokat, akik Géhazi előtt vitték. 24De mikor a dombhoz ért, elvette tőlük azokat, és elrejtette egy házban, elbocsátotta a férfiakat, és azok elmentek. 25Ő pedig bement, és megállt ura előtt. Elizeus azt mondta neki: Honnan, Géhazi? Így felelt: Nem ment a te szolgád sehova. 26De ő azt mondta neki: Nem ment-e el a szívem veled, amikor az a férfi leszállt a kocsiról, és eléd ment? Hát most van-e az ideje annak, hogy ezüstöt szerezz, és hogy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat szerezzél? 27Azért örökre rád és a te utódaidra ragad Naamán leprája. Ekkor az olyan leprássá váltan ment ki előle, mint a hó.