Királyok II. könyve 22

1Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jedídá volt, a bockati Adájá leánya. 2Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, és mindenben atyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra. 3Jósiás király tizennyolcadik esztendejében történt, hogy elküldte a király Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, az ÚR házához ezzel az üzenettel: 4Menj föl Hilkijjához, a főpaphoz, hogy szedje össze az ÚR házában összegyűlt pénzt, amelyet az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől. 5Adják oda azt az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek a kezébe, hogy adják át a munkásoknak, akik az ÚR házán dolgoznak, hogy a templom rongálódásait kijavítsák: 6az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására. 7De nem kell tőlük számadást kérni a pénzről, amelyet a kezükbe adnak, mert ők becsülettel végzik azt. 8Egyszer csak Hilkijjá főpap így szólt Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában! És Hilkijjá odaadta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. 9Ezután Sáfán kancellár elment a királyhoz, és ezt az üzenetet vitte neki: Szolgáid összeszedték a házban található pénzt, és odaadták azt az ÚR házában dolgozók felügyelőinek a kezébe. 10És még ezt mondta a királynak Sáfán kancellár: Egy könyvet adott nekem Hilkijjá pap. És felolvasta azt Sáfán a király előtt. 11Mikor pedig hallotta a király a törvénykönyv szavait, megszaggatta ruháit. 12Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának és Akbórnak, Mikájá fiának és Sáfánnak, a kancellárnak és Aszájának, a király szolgájának: 13Menjetek, kérdezzétek meg az URat értem, a népért és egész Júdáért e könyv szavai felől, amelyet megtaláltak. Mert nagy az ÚR haragja, amely fölgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem engedelmeskedtek e könyv szavainak, hogy mindent úgy cselekedtek volna, amint számunkra meg van írva. 14Hilkijjá pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá elment Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasznak, a ruhák őrzője unokájának a feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott, és beszéltek vele. 15Ő ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött: 16Ezt mondja az ÚR: Íme, én veszedelmet hozok erre a helyre és az e helyen lakozókra a könyv minden szava szerint, amelyet Júda királya olvasott. 17Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra indítsanak kezük mindenféle csinálmányával. Ezért fellángol az én haragom e hely ellen, és nem alszik ki.” 18Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az URat, ezt mondjátok: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Mivel e beszédekre, amelyeket hallottál, 19meglágyult a szíved, és megaláztad magadat az ÚR előtt, hallva azokat, amiket e hely és az ezen a helyen lakók ellen szóltam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgattalak – ezt mondja az ÚR. – 20Ezért, íme, atyáidhoz gyűjtelek, és békességgel visznek sírodba, és nem látja meg szemed azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok.” És megvitték a választ a királynak.