Királyok II. könyve 19

1Amikor Ezékiás király hallotta ezeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött, és bement az ÚR házába. 2Azután elküldte Eljákimot, a királyi palota gondnokát, Sebnát, az íródeákot és a papoknak véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. 3Ezek így szóltak neki: Ezt mondja Ezékiás: Ez a nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak a napja. Mint mikor eljő a szülés ideje, de nincs erő a magzat megszülésére. 4Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké minden beszédét, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és ká rom ló beszédekkel, amelyeket az ÚR, a te Istened meghallott. Könyörögj hát azokért, akik még megmaradtak! 5Elmentek tehát Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz. 6Ézsaiás így szólt hozzájuk: Mondjátok meg uratoknak, hogy így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái szidalmaztak engem. 7Íme, olyan lelket adok belé, hogy egy hírt hall, és visszatér országába, ott pedig fegyverrel vágatom le őt a saját földjén. 8És amikor Rabsaké visszatért, Asszíria királyát már Libná ellen harcolva találta, mert megtudta, hogy elvonult Lákisból. 9Azt hallotta ugyanis Tirháká, az etióp király felől: Íme, elindult, hogy hadakozzék ellened. Erre visszafordult, és követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10Ezt mondjátok Ezékiásnak, Júda királyának: „Meg ne csaljon téged Istened, akiben bízol, azt gondolván, hogy Jeruzsálem nem adatik Asszíria királyának kezébe! 11Íme, hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el azokat; és te talán megszabadulhatnál? 12Vajon megszabadították-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? 13Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivvá?” 14Miután Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, fölment az ÚR házába, és kiterítette azt az ÚR előtt. 15Majd Ezékiás így imádkozott az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbok között laksz, te vagy egyedül e föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet. 16Fordítsd felém, URam, füledet, és hallgass meg! Nyisd föl, URam, szemedet, lásd meg és halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy szidalommal illesse az élő Istent! 17Igaz, URam, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és országaikat. 18Isteneiket tűzbe vetették, de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai: fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. 19Most azonban, URunk, Istenünk, kérlek, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy fölismerje e föld minden országa, hogy te, az ÚR vagy az egyetlen Isten! 20Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Meghallottam könyörgésedet, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál. 21Ezt mondta róla az ÚR: Megvet és kigúnyol téged Sion szűz leánya, fejét csóválja mögötted Jeruzsálem leánya. 22Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted föl szavadat, vagy ki ellen emelted föl szemedet a magasságba? Izráel szentje ellen! 23Követeid által így gúnyoltad az URat: Szekereim sokaságával fölhágok a hegyek csúcsára, a Libánon legtávolabbi részeire, és kivágom szálas cédrusait, ékes ciprusfáit, és eljutok legmagasabb hegyi lakóhelyére, legsűrűbb szálerdejébe is. 24Kutat ástam, és mások vizét ittam, és kiszárítom lépteimmel Egyiptom folyójának minden ágát. 25Tán nem hallottad? Régen megcsináltam, ősidők óta elterveztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká dőljenek össze az erős városok. 26Hogy lakóinak ereje megfogyatkozzon, megromoljon; megszégyenüljenek, és olyanok legyenek, mint a mező füve, a fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona. 27Ismerem ülésedet, járásodat-kelésedet és ellenem való tombolásodat. 28Ellenem való tombolásodért és elbizakodásodért, amely felhatott a fülembe, karikámat az orrodba és zablámat a szádba vetem, és visszaviszlek azon az úton, amelyen ide jöttél. 29Teneked pedig, Ezékiás, ez legyen jelül: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón magától kihajt, a második évben, ami annak magvaiból kihajt, de a harmadik évben már vettek és arattok, szőlőt ültettek, és annak gyümölcsét eszitek. 30És aki megmenekült és megszabadult Júda házából, az gyökeret ver lenn, és gyümölcsöt terem fenn. 31Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megszabadulnak. A Seregek URának buzgó szeretete cselekszi ezt! 32Azért azt mondja az ÚR Asszíria királya felől: Nem jön be ebbe a városba, és nyilat sem lő bele, és felvértezett emberek sem ostromolják azt, sáncot sem ás mellette. 33Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jön be, azt mondja az ÚR. 34Megoltalmazom e várost, hogy megtartsam, érettem és Dávidért, az én szolgámért.” 35Még azon az éjszakán kijött az ÚR angyala, és levágott az asszírok táborából száznyolcvanötezret, és mikor korán reggel fölkeltek, íme, mindenütt holttestek hevertek. 36Ekkor Szanhérib, Asszíria királya elindult, visszatért Ninivébe, és ott maradt. 37Egyszer aztán, mikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána fia, Észarhaddón lett a király.