Királyok II. könyve 11

1Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy fia meghalt, fogta magát, és a királyi család minden ivadékát megölette. 2De Jóseba, Jórám király leánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és dajkájával együtt elrejtette a hálószobában. Elrejtették őt Ataljá elől, és így nem ölték meg. 3Jóás vele együtt rejtve maradt az ÚR házában hat esztendeig. Az országban pedig Ataljá uralkodott. 4A hetedik esztendőben azonban Jójádá elküldött, és magához hívatta a palotaőrök és a testőrök századparancsnokait, bevitte őket magával az ÚR házába, szövetséget kötött velük, megeskette őket az ÚR házában, majd megmutatta nekik a királyfit. 5Azután megparancsolta nekik: Ezt kell tennetek: egyharmada azoknak, akik a nyugalom napján jönnek őrségre, tartson őrséget a királyi palotánál. 6Egyharmad részetek legyen a Szúr-kapuban, egyharmad részetek a testőrök mögötti kapuban. Nagy figyelemmel őrizzék a házat, hogy senki rajtunk ne üthessen! 7Az a két rész pedig közületek, az egész, amely szombaton kilép az őrszolgálatból, maradjon az ÚR házának őrzésére a király mellett. 8Vegyétek körül a királyt mindnyájan fegyverrel a kezetekben, és azt, aki a sorokba be akarna törni, öljétek meg! A király körül legyetek, amikor kijön és bemegy. 9A csapatok vezérei úgy cselekedtek, amint Jójádá főpap meghagyta nekik. Mindegyik maga mellé vette az ő embereit, azokat, akik szombaton őrségbe álltak, azokkal együtt, akiket felváltottak szombaton, és Jójádá paphoz mentek. 10A főpap pedig a csapatok vezéreinek odaadta Dávid király dárdáit és pajzsait, amelyek az ÚR házában voltak. 11A testőrök ott álltak a király körül, mindegyik fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától a bal oldaláig, az oltár és a szentély irányában. 12Ekkor kivezette Jójádá a királyfit, fejére tette a koronát, kezébe adta a bizonyságot, és királlyá tették és felkenték őt. Kezükkel tapsoltak, és ezt kiáltották: Éljen a király! 13Amikor Ataljá meghallotta a testőrök és a nép zajongását, bement a néphez az ÚR házába. 14Amikor szétnézett, íme, a király ott állt az emelvényen, ahogy szokás. A király előtt álltak a fejedelmek és a trombitások, az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor Ataljá megszaggatta ruháját, és így kiáltott: Árulás! Árulás! 15De Jójádá főpap azt parancsolta a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki követné őt, öljétek meg fegyverrel! Mert azt mondta a főpap, hogy ne öljék meg az ÚR házában. 16Utat nyitottak neki, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték. 17Ekkor szövetséget kötött Jójádá az ÚR, a király és a nép között, hogy ők az ÚR népe lesznek; és külön szövetséget kötött a király és a nép között. 18Majd elment az egész föld népe a Baal templomához, lerombolta azt, oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Mattánt, a Baal papját megölték az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az ÚR házába. 19Maga mellé vette a csapatok vezéreit, a palotaőrséget, a testőröket és az egész föld népét, és elvitték a királyt az ÚR házából, és a testőrök kapujának útján a királyi palotához mentek. És Jóás ült a királyi trónra. 20Az egész föld népe örvendezett, és megnyugodott a város, miután megölték Atalját fegyverrel a királyi palotánál. 21Jóás hétesztendős volt, amikor uralkodni kezdett.