Királyok II. könyve 1

1Aháb halála után Móáb elszakadt Izráeltől. 2Amikor Ahazjá Samáriában leesett háza felső szobájából a korláton át, és megbetegedett, követeket küldött el, akiknek ezt parancsolta: Menjetek el, tudakozódjatok a Baalzebúbtól, Ekrón istenétől, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből! 3Az ÚR angyala pedig így szólt a tisbei Illésnek: Kelj föl, menj el a samáriai király követei elé, és így szólj hozzájuk: Nincs-e Isten Izráelben, hogy Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez mentek tudakozódni? 4Ezért így szól az ÚR: Az ágyból, amelyben fekszel, nem kelsz föl, hanem bizonnyal meghalsz. Ezután Illés elment. 5Amikor a követek visszajöttek a királyhoz, azt mondta nekik: Miért jöttetek vissza? 6Ők így feleltek: Egy férfiú jött elénk, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki titeket elküldött, és mondjátok meg neki: Azt mondja az ÚR: Nincs-e Isten Izráelben, hogy te a Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz tudakozódni? Azért az ágyból, amelyben fekszel, nem kelsz föl, hanem kétség nélkül meghalsz. 7Ezt kérdezte tőlük: Milyen volt az a férfi, aki elétek jött, és ezeket mondta nektek? 8Így feleltek neki: Egy szőrruhás ember, derekán bőrövvel felövezve. Erre azt mondta: A tisbei Illés volt az. 9Ekkor elküldött hozzá egy parancsnokot az alája tartozó ötven emberrel. Ez fölment hozzá, mivel fönn ült a hegy tetején, és azt mondta neki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jöjj le! 10Erre így felelt Illés az ötven ember parancsnokának: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és az alád tartozó ötven embert! Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. 11Ismét küldött hozzá a király egy másik parancsnokot ötven férfival együtt, aki így szólt: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy azonnal jöjj le! 12Illés így felelt: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! És Isten tüze leszállt az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. 13Ekkor elküldött egy harmadik parancsnokot is ötven emberével együtt. Fölment ez az ötven ember fölött álló főember, odament hozzá, térdre borult Illés előtt, és így könyörgött neki: Ó, Isten embere, kérlek, legyen becsülete szemedben lelkemnek és e szolgáidnak, ez ötven ember lelkének. 14Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot az ő ötven-ötven emberükkel együtt. Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemedben! 15Ekkor az ÚR angyala így szólt Illéshez: Menj le vele, ne félj semmit tőle. Ő pedig fölkelt, és lement vele a királyhoz, 16és így szólt neki: Ezt mondja az ÚR: Amiért követeket küldöttél tudakozódni Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez, mintha nem volna Isten Izráelben, akitől tanácsot kérhetnél, azért nem kelsz föl ebből az ágyból, amelyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz. 17És meg is halt az ÚR beszéde szerint, amelyet Illés közölt vele. Jórám uralkodott utána, a júdabeli Jórám királynak, Jósáfát fiának második évében, mert Ahazjának nem volt fia. 18Ahazjá egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?