Királyok I. könyve 22

1Három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás Arám és Izráel között. 2De a harmadik esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya lement Izráel királyához, 3azt mondta Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Arám királyától? 4Jósáfáttól pedig azt kérdezte: Feljössz-e velem a harcba Rámót-Gileád ellen? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, mint a te lovaid. 5Jósáfát még ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR szavát. 6Ezért Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, közel négyszáz férfit, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy letegyek róla? Ők azt felelték: Menj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt. 7Jósáfát azonban azt mondta: Nincs itt már több prófétája az ÚRnak, akit megkérdezhetnénk? 8Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Még van egy férfi, aki által megkérdezhetjük az URat, Míkájehú, Jimlá fia. De én gyűlölöm őt, mert sohasem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Jósáfát azt mondta: Ne beszéljen így a király! 9Akkor Izráel királya előszólította egyik udvari emberét, és azt mondta: Hívd ide hamar Míkájehút, Jimlá fiát. 10Akkor Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján a Samária kapuja előtti térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük. 11Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Így szól az ÚR: „Ezekkel ökleled Arámot, míg csak meg nem emészted őket.” 12Az összes próféta így jövendölt: Menj föl Rámót-Gileád ellen, és jó szerencsés leszel, mert az ÚR a király kezébe adja azt. 13A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt neki: Íme, a próféták egybehangzóan jót jövendölnek a királynak. Szólj, kérlek, te is úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót! 14De Míkájehú azt mondta: Él az ÚR, hogy csak azt fogom mondani, amit az ÚR mond nekem. 15Amikor a királyhoz érkezett, azt mondta neki a király: Míkájehú! Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy hagyjuk? Ő azt mondta neki: Menj föl, és járj szerencsével. Az ÚR a kezébe adja azt a királynak. 16A király azonban ezt mondta: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy ne mondj mást nekem az ÚR nevében, csak az igazat! 17Erre azt mondta: Láttam az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk? Térjen vissza mindenki a maga házához békességgel. 18Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Hát nem mondtam neked, hogy soha jót nem jövendöl nekem, hanem csak rosszat?! 19Míkájehú pedig azt mondta: Halld meg most az ÚR beszédét: Láttam az URat trónusán ülve, és az egész mennyei sereg ott állt jobbján és balján. 20És azt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy fölvonuljon, és elvesszen Rámót-Gileádnál? Erre ki ezt, ki azt mondott. 21Akkor előjött egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Én akarom megcsalni őt. Az ÚR pedig megkérdezte tőle: Hogyan? 22Így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden próféta szájában. Akkor azt mondta az ÚR: Csald meg és győzd meg. Menj el, és tégy így! 23Íme, az ÚR így adott hazug lelket valamennyi prófétád szájába, és az ÚR szólt veszedelmes dolgot ellened. 24Akkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Hogyan? Eltávozott volna tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél? 25Erre azt mondta Míkájehú: Íme, meglátod azon a napon, amikor majd szobáról szobára mész, hogy elrejtőzhess. 26Izráel királya pedig azt mondta: Fogd Míkájehút, és vidd vissza őt Ámónhoz, a város parancsnokához és Jóáshoz, a királyfihoz, 27és mondd: Ezt mondja a király: Vessétek tömlöcbe, és a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével tápláljátok addig, amíg békességben vissza nem térek. 28Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az ÚR szólt általam. Azután azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép! 29Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. 30Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te pedig öltözz a saját ruhádba. Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. 31Arám királya pedig azt parancsolta harci szekerei harminckét parancsnokának: Ne támadjatok se kicsinyre, se nagyra, hanem egyedül csak Izráel királyára. 32Amikor meglátták a szekerek parancsnokai Jósáfátot, azt mondták: Nyilván ő Izráel királya! Ezért rárohantak, és hadakoztak ellene. De Jósáfát elkezdett kiáltozni. 33Amikor látták a harci szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izráel királya, otthagyták. 34Egy ember pedig csak úgy találomra kilőtte a nyilát, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre azt mondta a kocsihajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! 35De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és a királynak a szekerében állva kellett maradnia az arámokkal szemben. És estefelé meghalt, és a vér a sebből a szekérbe csorgott. 36Napnyugtakor pedig így kiáltoztak a táborban: Minden ember menjen haza a maga városába és földjére! 37A király tehát meghalt, és visszavitték Samáriába és ott eltemették. 38Amikor pedig mosták a harci szekerét a Samária mellett levő tóban, kutyák nyalták a vérét, és paráznák fürödtek ott az ÚR beszéde szerint, ahogy megmondta. 39Aháb más dolgai pedig és minden cselekedete, az elefántcsontból épített ház és az összes város, amelyeket épített, nincsenek-e följegyezve Izráel királyainak krónikáskönyvében? 40Elaludt Aháb, és atyáihoz tért; fia, Ahazjá uralkodott utána. 41Jósáfát, Ászá fia lett királlyá Júdában Ahábnak, Izráel királyának negyedik esztendejében. 42Jósáfát harmincöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi lánya. 43Apjának, Ászának az útján járt mindenben, és arról nem tért le. Azt tette, ami kedves az ÚR szemében. 44Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett azokon. 45Jósáfát békességben élt Izráel királyával. 46Jósáfátnak egyéb dolgai, ereje, harc közben mutatott hősiessége vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében? 47A férfiparáznákat is, akik még megmaradtak apja, Ászá idejéből, kiűzte az országból. 48Akkor nem volt király Edómban, hanem csak helyettes király. 49Jósáfát Tarsishajókat csináltatott, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem jutottak oda, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben. 50Akkor azt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek el a szolgáim a te szolgáiddal együtt e hajókon. De Jósáfát nem akarta. 51Jósáfát elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették atyáival az ő atyjának, Dávidnak a városában. Fia, Jórám uralkodott helyette. 52Ahazjá pedig, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izráelen Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben. 53És gonoszul cselekedett az ÚR szemében, mert apjának és anyjának meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki bűnbe vitte Izráelt.(54) A Baalnak szolgált, imádta azt, és haragra ingerelte az URat, Izráel Istenét úgy, ahogy apja tette.