Királyok I. könyve 19

1Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés cselekedett, hogy hogyan ölte meg fegyverrel az összes prófétát. 2Erre Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek, és úgy segítsenek, ha holnap ilyenkorra azt nem teszem veled, amit te cselekedtél azoknak az életével egytől egyig. 3Amikor ezt megértette, fölkelt, elment, és vigyázott az életére. A júdabeli Beérsebába ment, és ott hagyta a szolgáját. 4Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve leült egy rekettyebokor alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg. Ezt mondta: Elég! Most, ó, URam, vedd el a lelkemet, mert nem vagyok jobb atyáimnál! 5Majd lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. És íme, egy angyal érintette meg, és azt mondta neki: Kelj föl, egyél. 6Amikor körülnézett, íme, a fejénél egy forró kövön sült lángos és egy pohár víz volt. Akkor evett és ivott, és ismét lefeküdt. 7És az ÚR angyala eljött másodszor is, megérintette, és azt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd fölött való utad van! 8Erre fölkelt, evett és ivott, és negyven nap és negyven éjjel ment annak az ételnek az erejével, egészen Isten hegyéig, a Hórebig. 9Itt bement egy barlangba, és ott elaludt. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR szava: Mit csinálsz itt, Illés? 10Ő pedig azt felelte: Nagyon búsulok az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel megölték. Csak én maradtam meg egyedül, de engem is halálra keresnek. 11Az ÚR azt mondta: Jöjj ki, és állj meg ezen a hegyen az ÚR előtt. Íme, az ÚR fog itt elhaladni. És az ÚR előtt nagyon erős szél ment, amely megszaggatta a hegyeket, és meghasogatta a kősziklákat az ÚR előtt. De az ÚR nem volt abban a szélben. A szél után földindulás lett. De az ÚR nem volt a földindulásban sem. 12A földindulás után tűz jött. De nem volt az ÚR a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott. 13Amikor Illés meghallotta ezt, befedte az arcát a palástjával, kiment, megállt a barlang bejáratában, és íme, egy hang szólt hozzá, amely ezt mondta: Mit csinálsz itt, Illés? 14Ő így felelt: Nagyon búsulok az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, és prófétáidat megölték fegyverrel. Csak én maradtam meg egyedül, de engem is halálra keresnek. 15Ekkor az ÚR azt mondta neki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend föl Hazáélt Arám királyává. 16Azután Jéhút, Nimsi fiát kend föl Izráel királyává, Elizeust pedig, az ábél-mehólái Sáfát fiát kend föl prófétává a magad helyébe. 17És aki megmenekül Hazáél fegyverétől, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú fegyverétől, azt Elizeus öli meg. 18De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baalnak, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt. 19Amikor elment onnan, megtalálta Elizeust, Sáfát fiát, amint tizenkét iga ökörrel szántott, és ő maga a tizenkettedikkel volt. Illés odament hozzá, és ráterítette a palástját. 20Erre az otthagyta az ökröket, Illés után futott, és azt mondta: Kérlek, hadd csókoljam meg apámat és anyámat, és azután követlek. Ő azt mondta: Menj, térj vissza; mert mit tettem neked? 21Ezután Elizeus otthagyta őt, vett egy pár ökröt, levágta azokat, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakva megfőzte húsukat, a népnek adta, és ettek. Majd fölkelt, követte Illést, és a szolgálatába állt.