Királyok I. könyve 17

1A gileádi Tisbéből való Illés azt mondta Ahábnak: Él az ÚR, Izráel Istene, akinek szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra. 2Ezután így szólt hozzá az ÚR szava: 3Menj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik. 4A patakból fogsz inni, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak ott téged. 5Elment azért, és az ÚR beszéde szerint cselekedett. Elment, és leült a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik. 6A hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott. 7Néhány nap múlva kiszáradt a patak, mert nem esett eső a földre. 8Ekkor így szólt hozzá az ÚR szava: 9Kelj föl, menj el Sareptába, amely Szidónhoz tartozik, és maradj ott! Íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 10Erre fölkelt, elment Sareptába. Amikor a város kapujához érkezett, íme, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Megszólította őt, és ezt mondta: Kérlek, hozz nekem egy edényben egy kis vizet, hogy igyam! 11Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és azt mondta neki: Kérlek, hozz egy falat kenyeret is a kezedben. 12De az asszony így felelt: Él az ÚR, a te Istened, hogy nincs kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, egy kevés olajam a korsóban, és most éppen egy pár darab fát szedegetek, hogy hazamenjek, és elkészítsem azt magamnak és a fiamnak, hogy megegyük. Ha azt megettük, meghalunk. 13Illés ezt mondta neki: Ne félj, menj el, és tégy úgy, amint mondtad. De előbb nekem süss abból egy kis lepényt, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig csak azután süss. 14Mert azt mondja az ÚR, Izráel Istene, hogy sem a lisztesvéka nem ürül ki, sem a korsóból nem fogy el az olaj addig, amíg az ÚR esőt nem ad a föld színére. 15Az asszony elment, és Illés beszéde szerint cselekedett. És evett ő is, az asszony és a háznépe is naponként. 16A lisztesvéka nem ürült ki, sem az olaj nem fogyott el a korsóból az ÚR ígérete szerint, amelyet megmondott Illés által. 17Történt ezek után, hogy megbetegedett a ház gazdaasszonyának a fia, és az ő betegsége olyan súlyos volt, hogy már a lélegzése is elállt. 18Azt mondta ezért Illésnek: Mit vétettem ellened, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttasd álnokságomat, és megöljed a fiamat? 19Ő így válaszolt: Add ide a fiadat. És elvette az asszony öléből, fölvitte a felső szobába, amelyben ő lakott, és az ágyára fektette. 20Akkor így kiáltott az ÚRhoz: Én URam, Istenem, bajt hozol még erre az özvegyre is, akinél lakom, és megölöd a fiát? 21És ráborult háromszor a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Én URam, Istenem, add, hogy visszatérjen e gyermekbe a lelke! 22Az ÚR meghallgatta Illés szavát, visszatért a gyermekbe a lélek, és föléledt. 23Akkor Illés fölvette a gyermeket, levitte a fenti szobából a házba, átadta az anyjának, és azt mondta Illés: Lásd, él a fiad! 24Erre az asszony azt mondta Illésnek: Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy az ÚR beszéde a te ajkadon igazság.