Józsué könyve 8

1Azután ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz az egész fegyverforgató népet, kelj föl, és menj föl Ajba. Meglásd, kezedbe adom Aj királyát és népét, városát és földjét. 2Úgy cselekedjél Ajjal és királyával, ahogy Jerikóval és királyával cselekedtél. De zsákmányolnivalóját és jószágát magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a város háta mögött! 3Elindult tehát Józsué és az egész fegyverforgató nép, hogy fölmenjenek Ajba. Józsué kiválasztott harmincezer erős férfit, és elküldte őket éjjel. 4Ezt parancsolta nekik: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta mögött. Ne menjetek nagyon messzire a várostól, és mindnyájan legyetek készenlétben! 5Én pedig és az egész nép, amely velem van, megközelítjük a várost. Ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előlük. 6Ők utánunk jönnek, amíg el nem szakítjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani, hogy futnak előlünk, mint először. Amíg futunk előlük, 7indítsatok támadást a leshelyről, és foglaljátok el a várost, mert az ÚR, a ti Istenetek a kezetekbe adja azt. 8És miután beveszitek, borítsátok lángba a várost. Az ÚR szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam nektek! 9Elküldte tehát őket Józsué, és ők elmentek a leshelyre, és megszálltak Bétel és Aj között, Ajtól nyugat felé. Józsué pedig ezen az éjszakán a nép között hált. 10Korán reggel pedig fölkelt, megszemlélte a népet, és fölment Izráel véneivel a nép előtt Ajig. 11Felvonult az egész fegyverforgató nép, amely vele volt, így közeledtek, és megérkeztek a város elé. Ajtól északra tábort ütöttek, a völgy pedig köztük és Aj között volt. 12Ekkor magához vett mintegy ötezer férfit, és lesbe állította őket Bétel és Aj között, a város nyugati részén. 13Így állították föl a népet: az egész tábor Ajtól északra, utócsapata pedig a várostól nyugatra volt. Józsué pedig az éjszakát a völgyben töltötte. 14Amikor Aj királya ezt meglátta, fölkeltek, és a város népe nagy sietve harcba vonult Izráel ellen. A király és egész népe a kijelölt helyre, a síkság szélére ment, mert nem tudta, hogy lest vetettek nekik a város háta mögött. 15Józsué pedig és egész Izráel, mintha vereséget szenvedett volna tőlük, futni kezdett a puszta felé vivő úton. 16És fellármázták az egész népet, amely a városban volt, hogy üldözze őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól. 17Nem maradt ember sem Ajban, sem Bételben, aki ne eredt volna Izráel után; és otthagyták a várost tárva-nyitva, és üldözték Izráelt. 18Az ÚR pedig azt mondta Józsuénak: Emeld föl a kezedben levő dárdát Aj felé, mert kezedbe adom azt. És fölemelte Józsué a város felé a kezében levő dárdát. 19A lesben levők pedig gyorsan fölkeltek a helyükről, és amint fölemelte a kezét, futni kezdtek, és bementek a városba, bevették, és hamarosan tűzbe borították. 20Aj férfiai pedig hátratekintettek, és látták, hogy a város füstje, íme, fölszáll az ég felé, és hogy nincs módjukban sehova sem menekülni, mert a nép, amely a puszta felé futott, visszafordult az üldözők felé. 21Józsué ugyanis és egész Izráel látta, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a város füstje fölszáll. Visszafordultak tehát, és vágni kezdték Aj embereit. 22Amazok pedig a városból jöttek ki ellenük, és így az izráeliek közé kerültek; ezek innen, amazok meg onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt köztük, aki élve elmenekülhetett volna. 23Aj királyát élve fogták el és Józsué elé vitték. 24Mikor pedig Izráel leöldöste Aj minden lakóját a mezőn, a pusztában, ahol üldözték őket, és mikor mindnyájan az utolsóig elhullottak fegyver éle által, visszafordult egész Izráel Aj ellen, és kardélre hányták az ott levőket. 25Mindazok pedig, akik ezen a napon elhullottak, Aj összes embere, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren voltak. 26Józsué ugyanis nem vonta vissza a kezét, amelyet a dárdával együtt fölemelt, míg meg nem ölték Aj minden lakosát. 27A jószágot azonban és ami zsákmányolható volt a városban, magának zsákmányolta Izráel az ÚR rendelése szerint, ahogy Józsuét utasította. 28Ajt pedig felgyújtatta Józsué és mindörökre kőhalommá és pusztasággá tette, mind e napig. 29Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt estig. De naplementekor Józsué parancsára levették holttestét a fáról és a város kapujának bejáratához vetették, és nagy rakás követ hordtak föléje. Ott van az mind e napig. 30Majd oltárt épített Józsué az ÚRnak, Izráel Istenének Ébál hegyén, 31ahogy Mózes, az ÚR szolgája megparancsolta Izráel fiainak, amint meg van írva Mózes törvénykönyvében: ép kövekből való oltárt, melyeket vas nem érintett; és egészen elégő áldozatot és hálaáldozatokat áldoztak azon az ÚRnak. 32És fölírta ott a kövekre Mózes törvényének a másolatát, amelyet Izráel fiainak írt. 33Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, szemben a lévita papokkal, akik az ÚR szövetségládáját hordozzák, mind a jövevény, mind a bennszülött: fele a Garizim hegye felől, fele pedig az Ébál hegye felől, amint megparancsolta Mózes, az ÚR szolgája, hogy így áldja meg Izráel népét először. 34Azután pedig fölolvasta a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, ahogy meg van írva a törvény könyvében. 35Egy ige sem volt azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet föl ne olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik közöttük éltek.