Józsué könyve 14

1Ezek pedig azok a területek, amelyeket Izráel fiai Kánaán földjén kaptak örökségül, amelyet Eleázár pap és Józsué, Nún fia és a törzsek családfői adtak örökségül Izráel fiainak. 2Sorsvetés által osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogy az ÚR megparancsolta Mózes által. 3Mert két és fél törzsnek a Jordánon túl még Mózes adott örökséget, de a lévitáknak nem adott örökséget közöttük. 4Mert József fiaiból két törzs lett: Manassé és Efraim. A lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak lakóhelyül a városokat és a hozzájuk tartozó legelőket jószágaik és marháik számára. 5Ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai, és úgy osztották föl a földet. 6Ekkor odamentek Józsuéhoz Júda fiai Gilgálba, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, mit mondott felőlem és felőled az ÚR Mózesnek, Isten emberének Kádés-Barneában. 7Negyvenesztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémleljem ki a földet, és én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. 8Testvéreim azonban, akik velem együtt jöttek, elrémítették a nép szívét. De én mindenben híven követtem az URat, az én Istenemet. 9És megesküdött Mózes azon a napon e szavakkal: Bizony, az a föld, amelyre lábad lépett, a tied és fiaidé lesz örökségül mindörökké, mert tökéletesen követted az URat, az én Istenemet. 10Most pedig, íme, az ÚR életben hagyott engem, ahogy ígérte. Most van negyvenöt esztendeje, amióta az ÚR szólt e dologról Mózesnek, amikor Izráel a pusztában bolyongott. És most, íme, nyolcvanöt esztendős vagyok. 11Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes. Amilyen akkor volt az erőm, most is olyan az erőm a harchoz és a járásra-kelésre. 12Most azért add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről szólt az ÚR azon a napon. Mert magad is hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Hátha velem lesz az ÚR, és kiűzöm őket, ahogy megmondta az ÚR. 13És megáldotta őt Józsué, és odaadta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának örökségül. 14Így lett Hebrón a kenizzi Kálébé, Jefunne fiáé örökségül mind e mai napig, mivel tökéletesen követte az URat, Izráel Istenét. 15Hebrón neve pedig azelőtt Kirjat-Arba volt. Mert Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. A föld pedig megnyugodott a háborúktól.