Józsué könyve 11

1Mikor pedig meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához 2és azokhoz a királyokhoz, akik észak felé a hegységben laktak, és a pusztában Kinnerettől délre és a síkságon és Dór magaslatain a tenger felé; 3a kánaániakhoz kelet és nyugat felé; az emóriakhoz, hettitákhoz, perizziekhez, jebúsziakhoz a hegyek közé és a hivviekhez a Hermón alá, Micpá földjére. 4És kijöttek egész táborukkal, olyan sokan, mint a homok a tenger partján, és igen sok volt a ló és a szekér is. 5Mindezek a királyok összegyűltek, majd elindultak, és tábort ütöttek közösen a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen. 6Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem Izráel elé. Lovaik inát vágd át, szekereiket pedig gyújtsd fel. 7Józsué tehát és vele az egész hadinép nagy hirtelen ellenük vonult a Méróm vizéhez, és rájuk rohantak. 8Az ÚR Izráel kezébe adta őket, és verték, űzték őket egészen a nagy Szídónig és Miszrefót-Májimig és a Micpevölgyig kelet felé; úgy leverték őket, hogy senki sem maradt közülük életben. 9Józsué úgy cselekedett velük, ahogy az ÚR mondta neki: lovaik inát átvágta, szekereiket pedig felgyújtotta. 10Majd visszafordult Józsué még abban az órában, és bevette Hácórt, királyát pedig karddal megölte. Hácór volt ugyanis azelőtt mindennek a királyságnak a fővárosa. 11És kardélre hánytak minden ott lakót, fegyver élével ölték meg őket; nem maradt egy élő sem. Hácórt pedig felperzselték. 12Ezeknek a királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatta Józsué, és megölte őket fegyver élével. Kipusztította őket, ahogy Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki. 13Csak azokat a városokat nem égette föl Izráel, amelyek halmokon álltak, kivéve Hácórt. Egyedül azt perzselte fel Józsué. 14És e városoknak minden zsákmányolnivalóját és a jószágot is maguknak zsákmányolták Izráel fiai. Csak az embereket hányták kardélre, amíg csak egészen ki nem irtották őket. Nem hagytak meg egy élőt sem. 15Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué, semmit sem hagyott el mindabból, amit az ÚR Mózesnek parancsolt. 16Józsué elfoglalta azt az egész a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, Gósen egész földjét, mind a síkságot, mind a pusztát, és Izráel hegyvidékét és annak síkságát 17a Kopasz-hegytől fogva, amely Széír felé emelkedik, egészen Baal-Gádig, amely a Libánon völgyében, a Hermón-hegy alatt terül el. Királyaikat pedig mind elfogta, leverte, és megölte őket. 18Hosszú időn át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal. 19Nem volt város, amely békességet kötött volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeónban lakó hivvieket. Mindent harccal szereztek meg. 20Mert az ÚRtól volt az, hogy megkeményítették szívüket, és haddal mentek Izráel ellen, hogy eltörölje őket, és hogy ne legyen számukra irgalom, hanem hogy kipusztítsa őket, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek. 21Majd elment Józsué abban az időben, és kiirtotta az anákokat a hegyek közül Hebrónból, Debírből, Anábból és Júda minden hegységéből és Izráel minden hegységéből. Városaikkal együtt eltörölte őket. 22Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban. 23Elfoglalta tehát Józsué az egész földet, egészen úgy, ahogy az ÚR mondta Mózesnek; és Józsué örökségül adta azt Izráelnek, mindegyik törzsnek, ami járt nekik, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugodott a harctól.