Jónás próféta könyve 2

1És Jónás imádkozott az ÚRhoz, az ő Istenéhez a hal gyomrából. 2Azt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A Seol torkából kiáltoztam, és te meghallottad szavamat. 3Mert mélységbe vetettél engem, a tenger közepébe; körülfogott a víz, habjaid és hullámaid mind átcsaptak rajtam! 4Azt gondoltam: Elvetettél a szemed elől. Bárcsak láthatnám még szentséged templomát! 5Torkomig értek a vizek, a mélység árja vett körül engem, hínár szövődött a fejemre. 6Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezáródtak mögöttem a föld zárjai. De te kiemelted életemet a mélységből, URam, Istenem! 7Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra emlékeztem, és könyörgésem eljutott hozzád, szentséged templomába. 8Akik a hiábavaló bálványokra ügyelnek, elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk. 9De én hálaadó énekkel áldozom neked, megadom, amit megfogadtam. Az ÚRé a szabadítás! 10Erre az ÚR parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.