Jónás próféta könyve 1

1Így szólt az ÚR szava Jónáshoz, Amittaj fiához: 2Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert felhatolt színem elé gonoszságuk! 3Erre fölkelt Jónás, hogy Tarsísba szaladjon az ÚR elől. Lement Jáfóba, és talált ott egy hajót, amely Tarsísba indult. Kifizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarsísba menjen az ÚR színe elől. 4Az ÚR pedig nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és a hajó már-már töredezni kezdett. 5Ekkor félelem fogta el a hajósokat, és mindnyájan a maguk isteneihez kiáltottak. A hajóban lévő holmit a tengerbe dobták, hogy könnyítsenek rajta. Jónás pedig lement a hajó aljába, lefeküdt és elaludt. 6De odament hozzá a kapitány, és azt mondta neki: Mi lelt, te nagyalvó? Kelj föl, kiálts Istenedhez, hátha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el! 7Egymásnak pedig azt mondták: Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk, ki miatt van rajtunk ez a veszedelem! Ekkor sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 8Akkor azt mondták neki: Mondd el hát nekünk, mi miatt van rajtunk ez a veszedelem! Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Melyik a te hazád, és miféle népből való vagy? 9Erre így felelt nekik: Héber vagyok, és az URat, az egek Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette. 10Ekkor nagy félelem fogta el az embereket, és azt mondták neki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az ÚR színe elől fut, mivel elmondta nekik. 11Utána azt kérdezték tőle: Mit cselekedjünk veled, hogy lecsöndesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger háborgása egyre növekedett. 12Ő pedig azt mondta nekik: Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsöndesedik a tenger körülöttetek, mert tudom, hogy miattam tört rátok ez a nagy vihar. 13És erőlködtek azok az emberek, hogy visszaevezzenek a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger háborgása egyre növekedett körülöttük. 14Ezért így kiáltottak az ÚRhoz: Ó, URam, kérünk, ne vesszünk el ennek az embernek a lelke miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért! Mert te, URam, úgy cselekszel, ahogy akarsz! 15Azzal fogták Jónást, bedobták a tengerbe, és megszűnt a tenger háborgása. 16Azok az emberek pedig nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be az ÚRnak, és fogadalmakat tettek. 17Az ÚR pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában.