Jóel próféta könyve 2

1Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, és kiáltsatok szent hegyemen! Rémüljön meg az ország minden lakója, mert eljön az ÚR napja, bizony közel van. 2Sötétség és homály napja, felhő és ború napja, mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép jön, amilyen nem volt kezdettől fogva soha, és nem is lesz többé ezután nemzedékről nemzedékre. 3Előtte tűz emészt, utána láng lobog. Előtte olyan az ország, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság, semmi sem menekülhet meg előle. 4Olyan az alakjuk, mint a lovaké, és úgy száguldoznak, mint a lovasok. 5Amikor a hegyek tetején szökellnek, olyan a hangjuk, mintha hadi szekerek robognának, vagy mintha a tarlót emésztő tűz ropogna. Olyanok, mint az ütközetre kész hatalmas sereg. 6Megrémülnek tőle a népek, minden arc elsápad. 7Száguldoznak, mint a hősök, fölmásznak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem térnek le ösvényeikről. 8Nem akadályozzák egymást, mindegyik a maga útján halad. Nekirontanak a fegyvernek, és nem lehet megállítani őket. 9Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, bemásznak a házakba, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj. 10Reszket előttük a föld, és megrendülnek az egek. A nap és a hold elsötétedik, a csillagok is elvesztik fényüket. 11És megzendül az ÚR szava serege előtt, mert igen nagy az ő tábora, hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az ÚR napja, és igen rettenetes! Ki állhat meg akkor? 12De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívetekből, böjtöléssel, sírással és gyászolással. 13Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruháitokat, úgy térjetek meg az ÚRhoz, a ti Istenetekhez! Mert könyörületes és irgalmas ő, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű, és bánkódik a veszedelem miatt. 14Ki tudja, hátha visszatér és megkönyörül, és áldást hagy maga után. Hozzatok étel- és italáldozatot az ÚRnak, a ti Isteneteknek! 15Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! 16Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet! Hívjátok össze a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat! Jöjjön ki szobájából a vőlegény és kamrájából a menyasszony! 17A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az ÚR szolgái, és ezt mondják: Légy kegyelmes, URam, népedhez, és ne engedd, hogy szidják örökségedet! Ne példálózzanak velünk a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? 18Féltő szeretetre gyulladt az ÚR a földje iránt, és megszánta népét. 19Így válaszolt népének az ÚR: Íme, annyi gabonát, mustot és olajat adok nektek, hogy megelégedtek vele, és nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a népek. 20Elűzöm tőletek az északi népet is, puszta és sivár vidékre vetem őt. Elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugati tengerbe, és bűze magasra száll. Fölszáll büdössége, bármily nagy dolgokat cselekedett is. 21Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekedett az ÚR! 22Ne féljetek, ti mezei vadak, mert zöldülnek a puszta legelői! A fák megtermik gyümölcsüket, a füge és szőlő is kitárja gazdagságát. 23Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az ÚRban, a ti Istenetekben, mert megadja nektek az esőt igazság szerint: korai és késői esőt hullat rátok, mint kezdetben. 24Megtelnek a csűrök gabonával, és a sajtók bőven árasztják a mustot és az olajat. 25Kárpótollak benneteket azokért az esztendőkért, amelyeket tönkretett a sáska, szöcske, cserebogár és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok küldtem. 26Bőségesen ehettek majd, és megelégedtek. És magasztaljátok az ÚRnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek. 27Akkor megtudjátok, hogy én Izráel között vagyok, és hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, és nincs más! Soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek. 28Azután kiöntöm majd lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. 29Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm lelkemet azokban a napokban. 30Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. 31A nap sötétté válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az ÚR nagy és rettenetes napja. 32De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, ahogyan megígérte az ÚR, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az ÚR!