Jóel próféta könyve 1

1Az ÚR szava, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt. 2Vének, halljátok ezt, és figyeljen a föld minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy a ti atyáitok idejében? 3Beszéljétek el fiaitoknak, és fiaitok beszéljék el az ő fiaiknak és azoknak fiai a következő nemzedéknek! 4Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska. Amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, és amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. 5Ébredjetek föl, részegesek, és sírjatok, jajgassatok mind, ti borivók, a mustért, mert elvétetett az a szátoktól! 6Mert egy nép tört országomra, erős és megszámlálhatatlan. Fogai, mint az oroszlán fogai, és tépőfogai, mint a nőstény oroszláné. 7Pusztává tette szőlőmet, letördelte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelszórta, fehérlenek az ágai. 8Keseregj, mint a hajadon, aki gyászba öltözött ifjúsága jegyeséért. 9Kifogyott az étel- és italáldozat az ÚR házából, gyászolnak a papok, az ÚR szolgái. 10Elpusztult a mező, gyászol a föld, mert elpusztult a gabona, kiszáradt a must, kiapadt az olaj. 11Szégyenkezzetek, ti szántóvetők, jajgassatok, szőlőművesek a búzáért és az árpáért, mert elveszett a mezőn az aratnivaló! 12Elszáradt a szőlőtő, elhervadt a fügefa. A gránátalmafa, a datolyafa és az almafa meg a mező minden gyümölcsfája kiszáradt. Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül. 13Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái! Jöjjetek, és háljatok gyászruhában, Istenem szolgái, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek házában. 14Szenteljetek böjtöt, hirdessetek ünnepet! Gyűjtsétek össze a véneket, a föld minden lakosát az ÚRnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az ÚRhoz! 15Jaj, micsoda nap! Bizony közel van az ÚR napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. 16Hát nem a szemünk láttára veszett ki az élelem, az öröm és vigasság Istenünk házából? 17Elszáradt a mag a barázdákban, kiürültek a magtárak, összedőltek a csűrök, mert kiszáradt a gabona. 18Mint nyög a jószág! Nyugtalankodnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, bűnhődnek még a juhnyájak is! 19Hozzád kiáltok, URam, mert tűz emésztette meg a puszta legelőit, és láng perzselte meg a mező minden fáját. 20A mező állatai is szomjaznak téged, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz emésztette meg a puszta legelőit.