1 Jób így válaszolt:

2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt?

3 Ha perelni akarna vele, ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki.

4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna?

5 Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik, hogy ő fordítja meg őket haragjában.

6 Kirázza helyéből a földet úgy, hogy oszlopai megrendülnek.

7 Szól a napnak, és az nem kel föl, és lepecsételi a csillagokat.

8 Egymaga feszítette ki az eget, és a tenger hullámain tapos.

9 Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait.

10 Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik, és megszámlálhatatlan csodát visz végbe.

11 Íme, elvonul mellettem, de nem látom; átmegy előttem, de nem veszem észre.

12 Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg? Ki mondhatja neki: Mit cselekszel?

13 Isten nem fordítja el a haragját, meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.

14 Hát én hogyan felelhetnék meg neki, hogyan találnék szavakat vele szemben?

15 Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni; kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz.

16 Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem, akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott.

17 Mert forgószélben rohan rám, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18 Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.

19 Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van. És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be?

20 Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.

21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.

22 Mindegy! Azért hát azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt!

23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti az ártatlanok kétségbeesését.

24 Ha gonosz kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Kitől van ez, ha nem tőle?

25 Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál: elszaladnak, nem látnak semmi jót.

26 Elsuhannak, mint a nádcsónakok, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

27 Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat, és mosolyra derítem arcomat,

28 borzongok sok fájdalmamtól. Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem.

29 Ha rossz ember vagyok, minek fárasszam magam hiába?

30 Ha hóban mosakodnék is meg, vagy szappannal mosnám meg kezem,

31 akkor is a posványba mártanál, még ruháimat is utálnám.

32 Mert ő nem ember, mint én, akinek így felelhetnék: szálljunk perbe egymással!

33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét.

34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentésével nem ijesztene engem,

35 akkor szólnék, és nem félnék tőle. De magamtól erre nem vagyok kész!