Jób könyve 9

1Jób így válaszolt: 2Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt? 3Ha perelni akarna vele, ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki. 4Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna? 5Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik, hogy ő fordítja meg őket haragjában. 6Kirázza helyéből a földet úgy, hogy oszlopai megrendülnek. 7Szól a napnak, és az nem kel föl, és lepecsételi a csillagokat. 8Egymaga feszítette ki az eget, és a tenger hullámain tapos. 9Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait. 10Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik, és megszámlálhatatlan csodát visz végbe. 11Íme, elvonul mellettem, de nem látom; átmegy előttem, de nem veszem észre. 12Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg? Ki mondhatja neki: Mit cselekszel? 13Isten nem fordítja el a haragját, meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is. 14Hát én hogyan felelhetnék meg neki, hogyan találnék szavakat vele szemben? 15Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni; kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz. 16Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem, akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott. 17Mert forgószélben rohan rám, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól. 19Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van. És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be? 20Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engem. 21Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet. 22Mindegy! Azért hát azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt! 23Ha ostorával hirtelen megöl, neveti az ártatlanok kétségbeesését. 24Ha gonosz kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Kitől van ez, ha nem tőle? 25Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál: elszaladnak, nem látnak semmi jót. 26Elsuhannak, mint a nádcsónakok, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. 27Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat, és mosolyra derítem arcomat, 28borzongok sok fájdalmamtól. Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem. 29Ha rossz ember vagyok, minek fárasszam magam hiába? 30Ha hóban mosakodnék is meg, vagy szappannal mosnám meg kezem, 31akkor is a posványba mártanál, még ruháimat is utálnám. 32Mert ő nem ember, mint én, akinek így felelhetnék: szálljunk perbe egymással! 33Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét. 34Ha levenné rólam vesszejét, és rettentésével nem ijesztene engem, 35akkor szólnék, és nem félnék tőle. De magamtól erre nem vagyok kész!