Jób könyve 7

1Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé? 2Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli, 3úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem. 4Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl? De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig. 5Testemet férgek és piszok fedi; bőröm beheged, majd újra kifakad. 6Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül tűnnek el. 7Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet, és nem lát többé jót a szemem. 8A rám néző szem nem lát többé engem! Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok! 9Ahogy a felhő eltűnik és elszáll, éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé. 10Nem tér vissza többé hajlékába, és lakóhelyén sem ismerik többé. 11Én sem tartóztatom meg számat; szólok lelkem fájdalmában, és panaszkodom szívem keserűségében. 12Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny, hogy őrt állítasz ellenem? 13Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam, és enyhíti panaszomat fekhelyem, 14álmokkal rettentesz és látomásokkal háborítasz engem. 15Lelkem inkább a fulladást választja, inkább a halált, mint csontjaimat. 16Utálom életemet, nem akarok örökké élni. Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem! 17Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd, és hogy figyelmet fordítasz rá? 18Minden reggel meglátogatod, és minden szempillantásban próbára teszed. 19Sosem fordítod el rólam szemedet, addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem? 20Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője? Miért tettél céltábláddá? Miért vagyok a terhedre? 21És miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem törlöd el bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, már nem leszek.