1 Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?

2 Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli,

3 úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.

4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl? De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.

5 Testemet férgek és piszok fedi; bőröm beheged, majd újra kifakad.

6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül tűnnek el.

7 Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet, és nem lát többé jót a szemem.

8 A rám néző szem nem lát többé engem! Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!

9 Ahogy a felhő eltűnik és elszáll, éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.

10 Nem tér vissza többé hajlékába, és lakóhelyén sem ismerik többé.

11 Én sem tartóztatom meg számat; szólok lelkem fájdalmában, és panaszkodom szívem keserűségében.

12 Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny, hogy őrt állítasz ellenem?

13 Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam, és enyhíti panaszomat fekhelyem,

14 álmokkal rettentesz és látomásokkal háborítasz engem.

15 Lelkem inkább a fulladást választja, inkább a halált, mint csontjaimat.

16 Utálom életemet, nem akarok örökké élni. Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!

17 Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd, és hogy figyelmet fordítasz rá?

18 Minden reggel meglátogatod, és minden szempillantásban próbára teszed.

19 Sosem fordítod el rólam szemedet, addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?

20 Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője? Miért tettél céltábláddá? Miért vagyok a terhedre?

21 És miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem törlöd el bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, már nem leszek.