1 Jób ekkor így felelt:

2 Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék, és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!

3 Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.

4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgük emészti lelkem, és Isten rettentései ostromolnak.

5 Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?

6 Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket; vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?

7 Érintésétől is iszonyodik lelkem; olyan az nekem, mint a megromlott étel!

8 Ó, ha teljesülne a kérésem, és Isten megadná, amit remélek!

9 Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem, kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!

10 Akkor még lenne valami vigaszom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

11 De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam? Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?

12 Kövek ereje volna az erőm, vagy ércből van-e a testem?

13 Hát nincs számomra segítség? Elűzték tőlem a szabadulást?!

14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.

15 Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak, ahogy túláradnak medrükön a patakok,

16 amelyek szennyesek a jégtől, és bennük olvadt hó hömpölyög.

17 Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak, és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.

18 Letérnek útjukról a vándorok, pusztaságba jutnak, és elvesznek.

19 Néznek utánuk Téma utazói, és Séba vándorai bennük reménykednek.

20 De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak, és amikor odaérnek, elpirulnak.

21 Ilyenek lettetek most nekem; látjátok a nyomort, és féltek.

22 Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit, vagy fizessetek helyettem javaitokból,

23 hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?

24 Tanítsatok, és én elnémulok, s értessétek meg velem, amiben tévedek.

25 Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd! De mire jó a ti ostorozásotok?

26 Szavakért akartok ostorozni? Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!

27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek, és a barátotokra is alkudoznátok.

28 Most hát, kérlek, nézzetek rám, csak nem hazudok a szemetekbe?

29 Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság! Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.

30 Van-e a nyelvemen hamisság, nem venné-e észre ínyem a romlottságot?