Jób könyve 6

1Jób ekkor így felelt: 2Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék, és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném! 3Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. 4Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgük emészti lelkem, és Isten rettentései ostromolnak. 5Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör abrakja mellett? 6Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket; vagy jó íze van-e a tojásfehérjének? 7Érintésétől is iszonyodik lelkem; olyan az nekem, mint a megromlott étel! 8Ó, ha teljesülne a kérésem, és Isten megadná, amit remélek! 9Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem, kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon! 10Akkor még lenne valami vigaszom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. 11De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam? Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig? 12Kövek ereje volna az erőm, vagy ércből van-e a testem? 13Hát nincs számomra segítség? Elűzték tőlem a szabadulást?! 14A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét. 15Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak, ahogy túláradnak medrükön a patakok, 16amelyek szennyesek a jégtől, és bennük olvadt hó hömpölyög. 17Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak, és fenékig kiszáradnak a hőség miatt. 18Letérnek útjukról a vándorok, pusztaságba jutnak, és elvesznek. 19Néznek utánuk Téma utazói, és Séba vándorai bennük reménykednek. 20De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak, és amikor odaérnek, elpirulnak. 21Ilyenek lettetek most nekem; látjátok a nyomort, és féltek. 22Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit, vagy fizessetek helyettem javaitokból, 23hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből kiragadjatok? 24Tanítsatok, és én elnémulok, s értessétek meg velem, amiben tévedek. 25Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd! De mire jó a ti ostorozásotok? 26Szavakért akartok ostorozni? Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai! 27Ti még az árvára is sorsot vetnétek, és a barátotokra is alkudoznátok. 28Most hát, kérlek, nézzetek rám, csak nem hazudok a szemetekbe? 29Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság! Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll. 30Van-e a nyelvemen hamisság, nem venné-e észre ínyem a romlottságot?