1 Kifoghatod-e a leviátánt horoggal, leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?

2 Húzhatsz-e kötelet az orrába, átfúrhatod-e szigonnyal az állát?

3 Vajon eléd jön-e, hogy könyörögjön neked, szól-e hozzád szelíd szavakkal?

4 Vajon köt-e veled szövetséget, hogy örökös szolgádul fogadd?

5 Játszadozhatsz-e vele, mint egy madárral, megkötözheted-e leánykáid kedvéért?

6 Alkudozhatnak-e rajta a kufárok, vagy osztozhatnak-e rajta a kalmárok?

7 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét vagy szigonnyal a fejét?

8 Tedd rá a kezed, de ne feledd, hogy a harcot többé nem ismételheted meg.

9 Mert aki ezt reméli, csalódik, már a puszta látásától is elterül.

10 Nincs olyan merész ember, aki fölverné. Ki az hát, aki szembeszállna velem?

11 Ki az, aki előbb adott nekem, hogy azt visszafizessem? Mind enyém, ami az ég alatt van!

12 Nem hallgathatom el testének tagjait, erejének nagyságát, alakjának szépségét.

13 Ki nyúzhatná le bőrét, két sor foga közé ki hatolhatna be?

14 Ki nyithatná föl pofájának ajtaját? Fogai körül rémület lakik!

15 Büszkeségei a pikkelyek, mintha szoros pecsétek tartanák össze azokat.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, levegő se juthat közéjük.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakíthatatlanok.

18 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnalpír.

19 Szájából lángok jönnek elő, és tüzes szikrák pattognak ki.

20 Orrlyukaiból füst lövell ki, mint valami forró fazékból vagy üstből.

21 Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szájából lángot lövell.

22 Nyakszirtjén erő lakik, félelemmel futnak szét előle.

23 Testének alsó részei is egymáshoz illeszkednek, szilárdak és mozdíthatatlanok.

24 Szíve kemény, mint a kő, olyan kemény, mint az alsó malomkő.

25 Hogyha fölemelkedik, a hősök is remegnek, ijedtükben megzavarodnak.

26 Ha fegyver éri is, nem áll belé, legyen bár dárda, kopja vagy nyíl.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.

28 A nyíl vesszeje nem űzi el, a parittyakövek pozdorjává törnek rajta.

29 Semmibe veszi a buzogányt is, és kineveti a dárda suhogását.

30 Hasán mintha éles cserepek lennének; mint szeges borona, úgy hentereg az iszapban.

31 Fortyogóvá teszi a mély vizet, mint a fazékban; a tengert meg olyanná, mint a kenőcsös edény.

32 Fénylő ösvényt hagy maga után, azt hinné valaki, hogy megőszült a tenger.

33 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.

34 Szembenéz minden hatalmassal, ő a király minden ragadozó felett.