Jób könyve 41

1Kifoghatod-e a leviátánt horoggal, leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel? 2Húzhatsz-e kötelet az orrába, átfúrhatod-e szigonnyal az állát? 3Vajon eléd jön-e, hogy könyörögjön neked, szól-e hozzád szelíd szavakkal? 4Vajon köt-e veled szövetséget, hogy örökös szolgádul fogadd? 5Játszadozhatsz-e vele, mint egy madárral, megkötözheted-e leánykáid kedvéért? 6Alkudozhatnak-e rajta a kufárok, vagy osztozhatnak-e rajta a kalmárok? 7Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét vagy szigonnyal a fejét? 8Tedd rá a kezed, de ne feledd, hogy a harcot többé nem ismételheted meg. 9Mert aki ezt reméli, csalódik, már a puszta látásától is elterül. 10Nincs olyan merész ember, aki fölverné. Ki az hát, aki szembeszállna velem? 11Ki az, aki előbb adott nekem, hogy azt visszafizessem? Mind enyém, ami az ég alatt van! 12Nem hallgathatom el testének tagjait, erejének nagyságát, alakjának szépségét. 13Ki nyúzhatná le bőrét, két sor foga közé ki hatolhatna be? 14Ki nyithatná föl pofájának ajtaját? Fogai körül rémület lakik! 15Büszkeségei a pikkelyek, mintha szoros pecsétek tartanák össze azokat. 16Egyik szorosan a másikhoz lapul, levegő se juthat közéjük. 17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakíthatatlanok. 18Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnalpír. 19Szájából lángok jönnek elő, és tüzes szikrák pattognak ki. 20Orrlyukaiból füst lövell ki, mint valami forró fazékból vagy üstből. 21Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szájából lángot lövell. 22Nyakszirtjén erő lakik, félelemmel futnak szét előle. 23Testének alsó részei is egymáshoz illeszkednek, szilárdak és mozdíthatatlanok. 24Szíve kemény, mint a kő, olyan kemény, mint az alsó malomkő. 25Hogyha fölemelkedik, a hősök is remegnek, ijedtükben megzavarodnak. 26Ha fegyver éri is, nem áll belé, legyen bár dárda, kopja vagy nyíl. 27Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. 28A nyíl vesszeje nem űzi el, a parittyakövek pozdorjává törnek rajta. 29Semmibe veszi a buzogányt is, és kineveti a dárda suhogását. 30Hasán mintha éles cserepek lennének; mint szeges borona, úgy hentereg az iszapban. 31Fortyogóvá teszi a mély vizet, mint a fazékban; a tengert meg olyanná, mint a kenőcsös edény. 32Fénylő ösvényt hagy maga után, azt hinné valaki, hogy megőszült a tenger. 33Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen. 34Szembenéz minden hatalmassal, ő a király minden ragadozó felett.