Jób könyve 4

1Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta: 2Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád? De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben? 3Íme, sokakat oktattál, és a megfáradt kezeket megerősítetted. 4A tántorgót talpra állította a beszéded, és a remegő térdeket megerősítetted. 5Most, hogy rád került a sor, zokon veszed? Ha téged ért a baj, megrettensz?! 6Nem ad bizodalmat istenfélelmed, sem reménységet utaid becsületessége? 7Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul, és tönkrement-e valahol is az igaz? 8Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak, és gonoszságot vetnek, azt is aratnak. 9Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől elvesznek. 10Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet, de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek! 11Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. 12Egy szó lopódzott hozzám, de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet, 13éjjeli látomásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket. 14Félelem szállt rám és rettegés, reszketett minden csontom. 15Szellem suhant el előttem, és testemen a szőr felborzolódott. 16Megállt, de nem ismertem föl; egy alak volt a szemem előtt, csend volt, majd egy szót hallottam: 17Vajon igaz-e Isten előtt a halandó? Teremtője előtt tiszta-e az ember? 18Íme, szolgáiban sem bízhat, és angyalaiban is talál hibát. 19Hát még azokban, akik agyagházakban laknak, amelyeknek porban van az alapjuk, és könnyebben szétnyomhatók a molynál. 20Reggeltől estig széttörnek, és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek. 21Ha kiszakítják sátruk cövekét, nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?