1 Ekkor így felelt az ÚR Jóbnak a forgószélből:

2 Ki akarja elhomályosítani az örök rendet tudatlan beszédével?

3 Nosza, övezd föl derekadat férfiasan, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e? Ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?

6 Mire alapozták oszlopait, és ki helyezte el sarokkövét,

7 amikor együtt vigadoztak a hajnalcsillagok, és ujjongtak az istenfiak?

8 Kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, és kijött a föld gyomrából;

9 amikor felhőbe öltöztettem és sűrű homállyal takartam be;

10 amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat helyeztem rá,

11 és azt mondtam: „Eddig jöjj, és ne tovább; ez itt ellenáll kevély habjaidnak!”?

12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta élsz? Vajon te adtál-e helyet a hajnalnak,

13 hogy belefogóddzék a föld széleibe, és lerázza róla a gonoszokat?

14 Átváltozik, mint agyag a pecsét alatt, és úgy áll elő a föld, mint aki felöltözött.

15 Így veszi el a gonoszoktól a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.

16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélység alját?

17 Megnyíltak-e előtted a halál kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e?

18 Áttekintetted-e a föld szélességét? Mondd meg mindezt, ha tudod!

19 Melyik út visz oda, ahol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető utat?

21 Tudod te ezt, hiszen akkor születtél; napjaid száma igen nagy!

22 Eljutottál-e a hó raktárához, vagy a jégeső raktárát láttad-e?

23 Fenntartottam azt a szükség idejére, a harc és a háború napjára.

24 Melyik út vezet oda, ahol szétoszlik a világosság, és honnan terjed szét a keleti szél a földön?

25 Ki hasított nyílást a záporesőnek és utat a mennydörgő villámnak,

26 hogy lehulljon az ember nélküli földre, a pusztaságra, ahol senki sincsen;

27 hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy zsenge füvet sarjasszon?

28 Van-e atyja az esőnek, és vajon ki nemzette a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég daráját,

30 amikor megkeményednek a vizek, úgy, mint egy kő, és bezárul a mélység színe?

31 Összekötheted-e a Fiastyúk szálait, vagy a Kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?

32 Az állatöv csillagait előhozhatod-e a maguk idejében, a Göncölszekeret forgathatod-e fiaival együtt?

33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?

34 Fölhat-e hangod a felhőkig, hogy vizek áradata borítson el téged?

35 Kibocsáthatod-e útjukra a villámokat, és mondják-e neked, hogy itt vagyunk?

36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, és az égi jelenségeknek ki adott értelmet?

37 Ki számlálta meg a felhőket bölcsességében, és ki üríti ki az ég tömlőit,

38 ha megkeményedik a föld, mint a rög, és összetapadnak a göröngyök?

39 (39,1) Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak, és kielégítheted-e az oroszlánkölykök éhségét,

40 (39,2) amikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben fekszenek?

41 (39,3) Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltoznak, s kóvályognak, mert nincs mit enniük?