1 Majd így folytatta Elíhú:

2 Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak, mert van még más mondanivalóm is Istenről.

3 Tudásomat messziről hozom, hogy igazoljam Alkotómat.

4 Mert az én beszédem bizony nem hazugság, egy tökéletes tudású áll melletted.

5 Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit. Hatalmas, és erős szívű.

6 Nem tartja életben a gonoszt, de a szegénynek igazságot szolgáltat.

7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt a királyok mellé, a trónra ülteti és örökre fölmagasztalja őket.

8 Ha pedig béklyóba zárják, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

9 tudtukra adja cselekedetüket és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.

10 Megnyitja fülüket a feddés előtt, és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből.

11 Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki, napjaikat jól töltik, és éveiket gyönyörűségben.

12 Ha azonban nem hallgatnak rá, fegyver üti át őket, és tudatlanságuk miatt múlnak ki.

13 Az álnok szívűek haragot táplálnak, és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket.

14 Már fiatalon elhal a lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonlít.

15 A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg, és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.

16 Téged is kivezetne az ínség torkából tágas mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, akkor jogosan ér utol az ítélet.

18 Csak a harag ne ragadjon téged indulatra, és ne vezessen félre a nagy váltságdíj.

19 Rendben találja-e segélykiáltásodat és minden erőfeszítésedet?

20 Ne kívánd azt az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből.

21 Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett.

22 Íme, mily fenséges Isten az ő erejében. Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?

23 Kicsoda írhatja elő az útjait, és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

25 Minden ember őt szemléli, de mivel halandó, csak távolról látja.

26 Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt! Éveinek száma sem nyomozható ki.

27 Ha fölszívja a vízcseppeket, a felhőből eső csepereg,

28 amelyet a fellegek árasztanak és hullatnak le az emberek sokaságára.

29 Értheti-e valaki, miért oszlik szét a felhő, miért zúg annak sátra?

30 Íme, szétterjeszti maga körül világosságát, de a tenger mélységeit befedi.

31 Mert ezek által ítéli a népeket, de eledelt is ad bőségesen.

32 Kezét villámlás tölti be, és kirendeli azt lázadói ellen.

33 Hírt ad felőle a mennydörgés, mint a jószág a közeledő viharról.