Jób könyve 36

1Majd így folytatta Elíhú: 2Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak, mert van még más mondanivalóm is Istenről. 3Tudásomat messziről hozom, hogy igazoljam Alkotómat. 4Mert az én beszédem bizony nem hazugság, egy tökéletes tudású áll melletted. 5Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit. Hatalmas, és erős szívű. 6Nem tartja életben a gonoszt, de a szegénynek igazságot szolgáltat. 7Nem veszi le szemét az igazról, sőt a királyok mellé, a trónra ülteti és örökre fölmagasztalja őket. 8Ha pedig béklyóba zárják, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, 9tudtukra adja cselekedetüket és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak. 10Megnyitja fülüket a feddés előtt, és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből. 11Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki, napjaikat jól töltik, és éveiket gyönyörűségben. 12Ha azonban nem hallgatnak rá, fegyver üti át őket, és tudatlanságuk miatt múlnak ki. 13Az álnok szívűek haragot táplálnak, és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket. 14Már fiatalon elhal a lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonlít. 15A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg, és a szorongattatás által nyitja meg a fülét. 16Téged is kivezetne az ínség torkából tágas mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva. 17De ha gonosz ítélettel vagy tele, akkor jogosan ér utol az ítélet. 18Csak a harag ne ragadjon téged indulatra, és ne vezessen félre a nagy váltságdíj. 19Rendben találja-e segélykiáltásodat és minden erőfeszítésedet? 20Ne kívánd azt az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből. 21Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett. 22Íme, mily fenséges Isten az ő erejében. Ki az, aki úgy tanítana, mint ő? 23Kicsoda írhatja elő az útjait, és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél? 24Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! 25Minden ember őt szemléli, de mivel halandó, csak távolról látja. 26Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt! Éveinek száma sem nyomozható ki. 27Ha fölszívja a vízcseppeket, a felhőből eső csepereg, 28amelyet a fellegek árasztanak és hullatnak le az emberek sokaságára. 29Értheti-e valaki, miért oszlik szét a felhő, miért zúg annak sátra? 30Íme, szétterjeszti maga körül világosságát, de a tenger mélységeit befedi. 31Mert ezek által ítéli a népeket, de eledelt is ad bőségesen. 32Kezét villámlás tölti be, és kirendeli azt lázadói ellen. 33Hírt ad felőle a mennydörgés, mint a jószág a közeledő viharról.