Jób könyve 35

1Majd folytatta Elíhú, és ezt mondta: 2Talán helyesnek tartod, hogy azt mondod: „Igazam van Istennel szemben”? 3Hiszen azt kérded: Mi hasznom belőle? Mennyivel várhatok többet, ha nem vétkezem? 4Én megadom rá a választ neked és barátaidnak is. 5Tekints az égre, és lásd meg, nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6Hogyha vétkezel, mit árthatsz neki? Ha szaporítod bűneidet, mit ártasz neki? 7Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő a te kezedből? 8Csak az olyan embernek árt a gonoszságod, mint amilyen te vagy, és az ember fiának használ az igazságod. 9A sok erőszak miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja alatt. 10De egy sem mondja: Hol van Isten, az én Teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka, 11aki többre tanít minket a föld állatainál, és bölcsebbé tesz az ég madarainál? 12Így aztán kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem felel. 13Mert a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem tekint ilyesmire. 14Még akkor sem, ha azt mondod, hogy nem látod őt. Ügyed akkor is előtte van, és neked várnod kell őreá. 15Most pedig mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és nem figyelt a nagy álnokságra, 16azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót értelmetlenül.