Jób könyve 34

1Ezután Elíhú folytatta, és ezt mondta: 2Hallgassátok meg szavaimat, bölcsek, és ti, tudósok, fordítsátok felém a fületeket! 3Mert a fül úgy vizsgálja meg a szót, mint ahogyan az íny kóstolja az ételt. 4Keressük csak együtt az igazságot, értsük meg együtt, mi a jó! 5Mert Jób azt mondta: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. 6Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált el, noha nincs bennem vétek. 7Melyik ember olyan, mint Jób, aki úgy issza a csúfolást, mint a vizet, 8és egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár? 9Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha kedvét leli Istenben. 10Azért ti, tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol van Istentől a gonoszság és a Mindenhatótól az álnokság! 11Sőt inkább ahogy az ember cselekszik, úgy fizet neki, és mindenki azt találja meg, amit kiérdemelt. 12Bizonyos, hogy Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható nem ferdíti el az igazságot! 13Kicsoda bízta rá a földet, és ki rendezte el az egész világot? 14Ha csak önmagára lenne gondja, és visszavenné magához lelkét és leheletét, 15egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba. 16Ha tehát van eszed, halld meg ezt, jól fülelj szavamra! 17Vajon kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? Vagy kárhoztathatod-e az igazat, a hatalmast? 18Ő azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Ti gonosztevők! 19Nem nézi a fejedelmek személyét, és nem helyezi a gazdagot a szegény fölé; mert ők mindnyájan kezének alkotásai. 20Egy pillanat alatt meghalnak; éjnek idején felriadnak a népek, és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz érintése nélkül! 21Mert ő szemmel tartja mindenkinek az útját, és jól látja az ember minden lépését. 22Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők. 23Mert Istennek nem kell sokáig szemmel tartania az embert azért, hogy elébe kerüljön ítéletre! 24Ő hatalmasokat zúz össze vizsgálódás nélkül, és másokat állít a helyükre, 25mert fölismeri cselekedeteiket; éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. 26Megtapossa őket, mint a gonosztevőket, mégpedig olyan helyen, ahol látják. 27Mert eltávolodtak tőle, és nem gondoltak egyetlen útjával sem, 28hogy a szegény kiáltása eljut hozzá, és ő meghallja a nyomorultak kiáltását. 29Ha ő csendben marad, ki kérheti számon tőle? Ha elrejti arcát egy nép vagy egy ember elől, ki láthatja meg azt? 30Nem engedi, hogy az elvetemült ember uralkodjon, és tőrbe csalhassák a népet. 31Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, többet nem teszek rosszat. 32Te taníts meg engem arra, amit nem látok át. Ha gonoszságot cselekedtem, többé nem teszem! 33Hát szerinted csak azt büntesse, amit te is elítélsz? Most neked kell döntened, nem nekem. Nos, mit tudsz felelni? 34Azt mondják majd nekem az okos emberek és a bölcs férfi, aki hallgat engem: 35Jób tudatlanul beszél, és szavait nem fontolta meg. 36Bárcsak Jób próbatétele a legvégsőkig tartana, mert úgy felel, mint az álnok emberek! 37Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és istenellenes szavakkal szószátyárkodik.