Jób könyve 33

1Nos, Jób, halld meg szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! 2Íme, most már megnyitom a számat, már nyelvem hegyén van a szó. 3Őszinte szívvel szólok, és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti. 4Isten lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete éltet. 5Ha tudsz, cáfolj meg, készülj föl, és állj ki ellenem! 6Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te; agyagból formáltattam én is. 7A tőlem való félelem ne rémítsen meg; kezem nem lesz súlyos rajtad. 8Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam szavadat: 9Tiszta vagyok, bűntelen, mocsok nélküli: nincsen bennem vétek. 10Íme, Isten mégis talál vádat ellenem, ellenségének tart engem! 11Béklyóba veti lábamat, és szemmel tartja minden ösvényemet. 12Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –, mert Isten nagyobb az embernél! 13Miért perelsz vele? Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt? 14Pedig Isten szól egyszer vagy kétszer is, de nem törődnek vele. 15Álomban, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberre, és amikor fekvőhelyén szendereg, 16akkor nyitja meg az ember fülét, és megpecsételi intelmeit. 17Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől, és így rejti el a kevélységet az ember elől. 18Visszatartja lelkét a sírtól és életét attól, hogy fegyver járja át. 19Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal és csontjai szüntelen háborgásával. 20Úgy, hogy megundorodik az ételtől, és lelke megutálja kedves ételét. 21Húsa szemlátomást leaszik róla; csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak. 22Közeleg lelke a sírhoz és élete a halottakhoz. 23Ha van mellette közbenjáró angyal, csak egy is a sok közül, hogy tudassa az emberrel kötelességét, 24akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja: Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba, mert megkaptam a váltságdíjat! 25Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad; újrakezdi ifjúságának napjait. 26Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi, hogy nézhesse arcát nagy örömmel, és visszaadja az embernek az ő igazságát. 27Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja: Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. 28Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságban gyönyörködik. 29Íme, mindezt kétszer-háromszor is megcselekszi Isten az emberrel, 30és visszahozza lelkét a sírtól, hogy ráragyogjon az élet világossága. 31Figyelj, Jób, és hallgass meg engem. Hallgass, hadd szóljak én! 32Ha van mit mondanod, cáfolj meg! Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked. 33Ha pedig nincs, hallgass rám. Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!