Jób könyve 32

1Miután ez a három férfi már nem felelt többet Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát a saját szemében, 2haragra gerjedt Barakél fia, a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú. Jóbra haragudott, mivel igaznak tartotta magát Istennel szemben. 3De három barátja ellen is fölgerjedt haragja, mivel nem találták meg a helyes választ, és mégis kárhoztatták Jóbot. 4Elíhú azonban várt Jóbnak szánt beszédével, mert amazok idősebbek voltak nála. 5De amikor Elíhú látta, hogy nincs felelet a három férfi szájában, akkor fölgerjedt haragja. 6Így válaszolt a Búzból való Elíhú, Barakél fia: Napjaimra nézve én még fiatal vagyok, ti pedig élemedett korúak, ezért tartózkodtam, és féltem közölni veletek véleményem. 7Azt gondoltam, hadd beszéljen a kor, és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága! 8Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehelete, ami értelmet ad neki! 9Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének tudják, mi az igazság. 10Ezért azt mondom: Hallgass rám, hadd közöljem én is véleményem! 11Íme, én végigvártam beszédeteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek. 12Igen figyeltem rátok, és íme, Jóbot egyikőtök sem tudta megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg érveire. 13Ne mondjátok: Megtaláltuk a bölcsességet: csak Isten győzheti meg őt, és nem ember! 14Mivel nem hozzám intézte szavait, így nem a ti beszédeitekkel válaszolok neki. 15Megzavarodtak, és nem feleltek többé, kifogyott belőlük a szó. 16Vártam, de ők nem szóltak, csak álltak, és nem feleltek többé. 17Hadd beszéljek én is a magam részéről, hadd közöljem én is véleményem! 18Mert tele vagyok szavakkal, unszol engem a bennem levő lélek. 19Íme, bensőm olyan, mint az új tömlőbe zárt bor, csaknem szétszakad. 20Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak, fölnyitom ajkamat, és felelek. 21Nem leszek személyválogató senkivel szemben, nem hízelgek egy embernek sem. 22Mert én nem tudok hízelegni; hamar elszólíthatna engem alkotóm!