Jób könyve 31

1Szövetségre léptem a szememmel, hogy ne nézzen a lányokra. 2És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről, mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 3Hát nem az istentelennek jár-e a romlás, és a gonosztevőnek a veszedelem? 4Hát nem látta útjaimat, és nem számolta meg lépéseimet? 5Ha csalárdan jártam, és lábam álnokságra sietett, 6igazsága mérlegével mérjen meg engem, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok! 7Ha lépéseim letértek az útról, és ha szívem a szememet követte, vagy ha kezemhez szenny tapadt, 8más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, gyökerestül tépjék ki! 9Ha szívem asszony után bomlott, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, 10másnak őröljön feleségem, és mások hajoljanak őreá! 11Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn. 12Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene, és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná. 13Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor pert kezdtek ellenem, 14mitévő lennék, ha fölkelne Isten? És ha meglátogatna, mit felelnék neki? 15Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében; nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében? 16Ha megtagadtam a szegények kívánságát, és az özvegy szemét epedni engedtem; 17ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett abból, 18aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál, és gyermekségétől fogva vezettem; 19ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan, és takaró nélkül van a szegény; 20ha nem áldott volna engem a dereka, mert megmelegedett juhaim gyapjával; 21ha az árva ellen fölemeltem a kezem, mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak, 22akkor essék le vállam a lapockámról, és szakadjon le tőből a karom! 23Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt ilyet nem tehetek. 24Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”; 25ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett a kezem; 26ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, 27és szívem titkon elcsábult volna, és kezemmel csókot hintettem volna felé, 28ez is bíró elé tartozó bűn volna, mert megtagadtam volna Istent odafönt! 29Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán, és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt? 30Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal, hogy átkot kérek valaki lelkére. 31Nem mondhatták sátram vendégei: Van-e, aki nála hússal jól nem lakott? 32Nem hált utcán a jövevény, ajtóm az utas előtt nyitva volt. 33Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem, keblembe rejtve bűnömet, 34bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől. Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki. 35Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem, és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm. 36Bizony én azt a vállamon hordoznám és a fejemre tenném koronául! 37Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! 38Ha földem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak; 39ha termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam, 40tövis teremjen búza helyett és árpa helyett konkoly! Itt végződnek Jób beszédei.