Jób könyve 30

1Most pedig nevetnek rajtam, akik fiatalabbak nálam, akiknek apját juhászkutyáim közé sem számoltam volna. 2Mit ért volna nekem kezük ereje? Hiszen elvesztették életerejüket! 3A szükség és éhség miatt testük összeaszott, a kopár földet rágják sötét, sivatagos pusztaságban. 4Keserűfüvet tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. 5Elűzik őket az emberek közül, úgy ordítanak rájuk, mint a tolvajokra. 6Félelmetes völgyekben kell lakniuk, sziklák közt, a föld hasadékaiban. 7A bokrok között ordítanak, a gaz körül gyülekeznek. 8Esztelenek, sőt becstelenek is, akiket kivertek az országból. 9Ezeknek most gúnydal és szóbeszéd tárgyává lettem! 10Utálkozva messze távolodnak tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. 11Mivel Isten meglazította íjam húrját, és megalázott engem, ők is eldobták a kantárt. 12Jobb felől csőcselék támad ellenem, lábamnak gáncsot vetnek, mint rombolók törnek felém. 13Ösvényemet tönkreteszik, hogy romlásomat siettessék, nincs ellenük segítség. 14Mint valami széles résen, úgy rontanak rám, viharként hömpölyögnek előre. 15Rémségek fordulnak ellenem, viharként söprik el tisztességemet, boldogságom eltűnt, mint a felhő. 16Most immár fogyatkozik a lelkem, a nyomorúság napjai tartanak fogva. 17Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és nem csillapodnak kínjaim. 18Egy nagy erő ruházatom megragadta, körülfogott, mint köntösöm gallérja. 19Sárba vetett engem, hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz. 20Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok előtted, és csak nézel rám. 21Kegyetlenné váltál irántam, kezed erejével harcolsz ellenem. 22Fölemelsz, szélnek eresztesz és széttépsz a viharban. 23Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem, abba a házba, ahol minden élő gyülekezik. 24De a roskadozó ne nyújtsa-e ki kezét? Vagy ha veszélyben van, ne kiáltson-e segítségért? 25Hát nem sírtam-e azon, akinek nehéz napjai voltak; nem volt-e szomorú a lelkem a szűkölködő miatt? 26Bizony, jót reméltem, és rossz következett, világosságot vártam, és jött a homály. 27Forr a bensőm, és nem nyugszik, megrohantak engem a nyomorúság napjai. 28Megsötétedve járok, de nem a nap hősége miatt; fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezetben. 29A sakálok testvére lettem és a struccmadarak társa. 30Bőröm feketén hámlik le rólam, csontom a láz miatt ég. 31Citerám hangja gyászosra vált, sípom pedig a jajgatók hangja lett.