1 Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

2 Ezt mondta Jób:

3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.

4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék azzal Isten ott fent, fényesség se ragyogjon azon.

5 Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali sötétség tegye rettenetessé.

6 Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt! Ne sorolják azt az év napjaihoz, ne számlálják a hónapokhoz.

7 Legyen meddő az az éjszaka, ne legyen akkor örvendezés.

8 Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviátánt.

9 Sötétüljenek el estéjének csillagai. Hiába várja a világosságot, és ne lássa a hajnalpírt!

10 Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.

11 Miért is nem haltam meg születésemkor; miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?

12 Miért vettek föl engem térdre és emlőkre, hogy szopjak?

13 Most feküdhetnék, és nyugalmam volna, aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék

14 a föld királyaival és tanácsosaival, akik kőhalmokat építettek maguknak,

15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 Miért nem lettem olyan, mint az elásott, elvetélt magzat, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése, és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.

18 A foglyok ott mind nyugalmat lelnek, nem hallják szorongatóik hangját.

19 Egyenlő ott kicsiny és nagy, és a szolga szabad az urától.

20 Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek,

21 akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,

22 akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;

23 vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott, és akit Isten körbekerített?

24 Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom, és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.

25 Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az esett meg velem.

26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.