Jób könyve 3

1Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. 2Ezt mondta Jób: 3Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott. 4Legyen sötét az a nap, ne törődjék azzal Isten ott fent, fényesség se ragyogjon azon. 5Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali sötétség tegye rettenetessé. 6Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt! Ne sorolják azt az év napjaihoz, ne számlálják a hónapokhoz. 7Legyen meddő az az éjszaka, ne legyen akkor örvendezés. 8Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviátánt. 9Sötétüljenek el estéjének csillagai. Hiába várja a világosságot, és ne lássa a hajnalpírt! 10Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot. 11Miért is nem haltam meg születésemkor; miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből? 12Miért vettek föl engem térdre és emlőkre, hogy szopjak? 13Most feküdhetnék, és nyugalmam volna, aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék 14a föld királyaival és tanácsosaival, akik kőhalmokat építettek maguknak, 15vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat. 16Miért nem lettem olyan, mint az elásott, elvetélt magzat, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése, és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük. 18A foglyok ott mind nyugalmat lelnek, nem hallják szorongatóik hangját. 19Egyenlő ott kicsiny és nagy, és a szolga szabad az urától. 20Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek, 21akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset, 22akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót; 23vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott, és akit Isten körbekerített? 24Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom, és kiáltásaim ömlenek, mint a habok. 25Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az esett meg velem. 26Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.