1 Jób erre így felelt:

2 Segítettél-e az erőtlennek, és megtámasztottad-e a tehetetlen karját?

3 Adtál-e jó tanácsot a tudatlannak, és tanúságát adtad-e értelmed gazdagságának?

4 Ki által beszéltél, és kinek a lelke szólt belőled?

5 Megremegnek a holtak, akik a vizek alatt laknak, azoknak lakóival együtt.

6 A Seol mezítelen őelőtte, és leplezetlen a holtak országa.

7 Ő terjesztette ki az északot az üresség fölé, és ő függesztette a földet a semmi fölé.

8 Ő köti felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő ne hasadjon meg alattuk.

9 Ő rejti el királyi székét, felhőt terjesztve ki fölötte.

10 Ő szabott határt a víz színe fölé, ahol a világosság és a sötétség találkozik.

11 Fenyegetéseitől meginognak és megrendülnek az egek oszlopai.

12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot.

13 Leheletével fölékesíti az eget, keze átdöfi a menekülő kígyót.

14 Íme, mindez csak útjának szegélye, és mily csöndes szó az, amit meghallunk tőle! Ám hatalmas mennydörgését ki érthetné meg?