1 Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenhatónál, miért nem látják meg az őt ismerők ítéletének napjait?

2 Odébb tolják a határokat, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegyek ökrét zálogba veszik.

4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjainak mind lapulniuk kell.

5 Mint a vadszamarak a sivatagban, úgy mennek ki, hogy munkájukkal élelmet keressenek; a puszta ad kenyeret fiaik számára.

6 A mezőn másoknak gyűjtik a takarmányt, és a gonosznak szedik a szőlőt.

7 Mezítelenül hálnak, ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8 A hegyi zápor áztatja őket, és hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és zálogba veszik a szegénytől.

10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11 Mások kerítésein belül ütik az olajat, és tapossák a borsajtókat, de szomjaznak.

12 A városban haldoklók rimánkodnak, megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13 Egyesek pártot ütöttek a világosság ellen, nem is ismerik útjait, és nem maradnak meg ösvényein.

14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 A parázna szeme az alkonyatot lesi, és azt mondja: „Szem ne lásson engem!”; és arcára leplet borít.

16 Sötétben törnek be a házakba; nappal elzárkóznak, nem is ismerik a világosságot.

17 Sőt a reggel olyan nekik, mint a halál árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 Könnyen siklanak tova a víz színén, birtokuk átkozott lesz a földön; nem térnek rá a szőlőkbe vivő útra.

19 Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét; a Seol pedig azokat, akik vétkeztek.

20 Az anyaméh is elfelejti, férgeknek lesz csemegéje, nem emlékeznek rá többé, és az álnokság kitörik, mint a fa.

21 Mert bántalmazta a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tett jót.

22 De Isten hosszabbítja meg erejével a hatalmas életét; és bár felkel az, már nem bízhat életében.

23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szeme figyeli útjait.

24 Magasra emelkednek, de egy kis idő, és már nincsenek! Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más; és levágják őket, mint a búzakalászt.

25 Hát nem így van? Ki hazudtolhatna meg engem, és ki tehetné semmivé beszédemet?