Jób könyve 24

1Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenhatónál, miért nem látják meg az őt ismerők ítéletének napjait? 2Odébb tolják a határokat, a nyájat elrabolják és legeltetik. 3Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegyek ökrét zálogba veszik. 4Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjainak mind lapulniuk kell. 5Mint a vadszamarak a sivatagban, úgy mennek ki, hogy munkájukkal élelmet keressenek; a puszta ad kenyeret fiaik számára. 6A mezőn másoknak gyűjtik a takarmányt, és a gonosznak szedik a szőlőt. 7Mezítelenül hálnak, ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 8A hegyi zápor áztatja őket, és hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 9Elszakítják az emlőtől az árvát, és zálogba veszik a szegénytől. 10Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. 11Mások kerítésein belül ütik az olajat, és tapossák a borsajtókat, de szomjaznak. 12A városban haldoklók rimánkodnak, megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 13Egyesek pártot ütöttek a világosság ellen, nem is ismerik útjait, és nem maradnak meg ösvényein. 14Napkeltekor fölkel a gyilkos, hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. 15A parázna szeme az alkonyatot lesi, és azt mondja: „Szem ne lásson engem!”; és arcára leplet borít. 16Sötétben törnek be a házakba; nappal elzárkóznak, nem is ismerik a világosságot. 17Sőt a reggel olyan nekik, mint a halál árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 18Könnyen siklanak tova a víz színén, birtokuk átkozott lesz a földön; nem térnek rá a szőlőkbe vivő útra. 19Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét; a Seol pedig azokat, akik vétkeztek. 20Az anyaméh is elfelejti, férgeknek lesz csemegéje, nem emlékeznek rá többé, és az álnokság kitörik, mint a fa. 21Mert bántalmazta a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tett jót. 22De Isten hosszabbítja meg erejével a hatalmas életét; és bár felkel az, már nem bízhat életében. 23Biztonságot ad neki és támaszt, de szeme figyeli útjait. 24Magasra emelkednek, de egy kis idő, és már nincsenek! Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más; és levágják őket, mint a búzakalászt. 25Hát nem így van? Ki hazudtolhatna meg engem, és ki tehetné semmivé beszédemet?