Jób könyve 23

1Erre Jób így felelt: 2Még most is keserű a panaszom; csak súlyosbodik rajtam keze, ahogy sóhajtozom. 3Ó, ha tudnám, hol találom őt, elmennék a trónusáig. 4Eléje terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő érvekkel, 5hogy megtudjam, mit felel nekem, és megértsem, mit szól hozzám. 6Vajon teljes erejéből perelne velem? Nem, de azért figyelne rám. 7Ott igaz emberként perelnék vele, ezért örökre megszabadulhatnék bírámtól. 8Ám ha keletnek megyek, nincsen ott, és ha nyugat felé, nem veszem őt észre. 9Ha bal kéz felől cselekszik, meg nem láthatom; ha jobb kéz felől rejtőzködik, ott sem láthatom. 10De ő jól ismeri utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. 11Lábam az ő nyomdokát követte; útját megőriztem, és nem tértem le róla. 12Ajkának parancsától el nem távoztam; szája beszédeit törvényemként őrzöm. 13De ő ugyanaz marad; kicsoda változtathatná meg? Amit lelke megkíván, azt meg is teszi. 14Bizony, véghezviszi, amit elrendelt felőlem, és még sok ilyesmi van nála. 15Ezért rettegek színe előtt, és ha csak rá gondolok, félek tőle. 16Mert Isten félemlítette meg szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. 17Mert nem a sötétség miatt némulok el, és nem azért, mert arcomat homály borítja.