Jób könyve 22

1Erre így felelt a témáni Elifáz: 2Hasznára van-e az ember Istennek? Mert önmagának bizonnyal használ az okos! 3Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz? 4Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged, és azért perel veled? 5Vajon nem sok-e a gonoszságod, és nem végtelen-e bűneid száma? 6Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől, és a szegényeket mezítelenné tetted. 7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8A hatalmaskodóé lett az ország, és aki nagy tekintélyű, az lakik benne. 9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait eltörted. 10Ezért vett körül a veszedelem, és hirtelen rettegés riasztott meg; 11vagy a sötétség, hogy ne láss, ahogy a vizek árja elborít! 12Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny? És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok! 13Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten; ítélkezhet-e a homály mögül? 14Sűrű felhők takarják el őt, és nem lát, az ég peremén járkál. 15Követed-e az ősidők ösvényét, amelyen álnok emberek jártak, 16akik idő előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?! 17Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk; mit tehet velünk a Mindenható? 18Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal. Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem! 19Látják ezt az igazak, és örülnek miatta, az ártatlan pedig így csúfolja őket: 20Bizony, kigyomlálták ellenségeinket, és maradékukat tűz emészti meg! 21Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben, mert jó származik rád ebből. 22Fogadd el szájából az oktatást, és szívleld meg beszédeit! 23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és az álnokságot messze elűzöd sátradtól. 24Földbe tedd a nemesércet, és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat: 25mert akkor a Mindenható lesz nemesérced és ragyogó ezüstöd. 26Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled. 27Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged; te pedig megadod neki fogadalmaidat. 28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és utaidon világosság fénylik. 29Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak, mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged. 30Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan, mert kezed tisztaságáért megszabadul.