Jób könyve 21

1Erre Jób így felelt: 2Jól hallgassátok meg beszédemet, és ez legyen vigasztalásotok. 3Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután kigúnyolhatjátok beszédemet. 4Hát embernek panaszkodom-e? Miért ne volna keserű a lelkem? 5Tekintsetek rám, álmélkodjatok, és tegyétek a szátokra kezeteket. 6Ha rágondolok, megrendülök, és reszketés fogja el a testem. 7Mi az oka, hogy életben maradnak a gonoszok, vénségükig élnek, sőt egyre hatalmasabbak? 8Gyermekeik előttük válnak jómódúvá, utódaik a szemük láttára. 9Házukban békességben vannak a félelemtől, és nincs rajtuk Isten vesszeje. 10Bikája párzik, és nem terméketlen, tehene megellik, és nem vetél el. 11Kieresztik kisdedeiket, mint egy nyájat, és ugrándoznak magzataik. 12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp hangjának. 13Jólétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba. 14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert nem akarunk tudni útjaidról! 15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? 16Pedig jó soruk nincs a kezükben, ezért távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa! 17Hányszor kialszik a gonoszok mécsese, és veszedelem jön rájuk! Hányszor osztogatja Isten haragjában, ami nekik jár! 18Olyanok lesznek, mint a szalma a szélben és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el. 19Csak fiainak tartogat büntetést Isten? Megfizet neki is, majd megtudja. 20Saját szemével látja meg a maga vesztét, a Mindenható haragjából iszik. 21Mert mi gondja van háza népére a halála után, ha hónapjainak száma letelt? 22Kicsoda taníthatja Istent ismeretre, hiszen ő ítéli meg a magasságban levőket is! 23Az egyik ereje teljében, megelégedetten és nyugodtan hal meg; 24teste kövérségtől duzzad, csontjaiban a velő gazdagon árad. 25A másik pedig elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. 26Egyformán a porban fekszenek, és férgek lepik el őket. 27Íme, jól tudom gondolataitokat, és hogy mit ármánykodtok ellenem. 28Mert ezt mondjátok: Hol van a főember háza, és hol a sátor, ahol a gonoszok laknak? 29Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik sokat utaznak, és nem ismeritek intéseiket, 30hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé vezeti őket? 31Kicsoda veti szemére az ő útját, és ki fizet meg neki azért, amit tett? 32Ha kiviszik a temetőbe, még a sírdombja fölött is őrködnek. 33Édesek neki a völgy hantjai, és minden ember követi, amiképpen már számtalan el is ment előtte. 34Miért vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Válaszotok igazságtalanság marad.