1 Erre Jób így felelt:

2 Jól hallgassátok meg beszédemet, és ez legyen vigasztalásotok.

3 Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután kigúnyolhatjátok beszédemet.

4 Hát embernek panaszkodom-e? Miért ne volna keserű a lelkem?

5 Tekintsetek rám, álmélkodjatok, és tegyétek a szátokra kezeteket.

6 Ha rágondolok, megrendülök, és reszketés fogja el a testem.

7 Mi az oka, hogy életben maradnak a gonoszok, vénségükig élnek, sőt egyre hatalmasabbak?

8 Gyermekeik előttük válnak jómódúvá, utódaik a szemük láttára.

9 Házukban békességben vannak a félelemtől, és nincs rajtuk Isten vesszeje.

10 Bikája párzik, és nem terméketlen, tehene megellik, és nem vetél el.

11 Kieresztik kisdedeiket, mint egy nyájat, és ugrándoznak magzataik.

12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp hangjának.

13 Jólétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba.

14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert nem akarunk tudni útjaidról!

15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

16 Pedig jó soruk nincs a kezükben, ezért távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!

17 Hányszor kialszik a gonoszok mécsese, és veszedelem jön rájuk! Hányszor osztogatja Isten haragjában, ami nekik jár!

18 Olyanok lesznek, mint a szalma a szélben és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.

19 Csak fiainak tartogat büntetést Isten? Megfizet neki is, majd megtudja.

20 Saját szemével látja meg a maga vesztét, a Mindenható haragjából iszik.

21 Mert mi gondja van háza népére a halála után, ha hónapjainak száma letelt?

22 Kicsoda taníthatja Istent ismeretre, hiszen ő ítéli meg a magasságban levőket is!

23 Az egyik ereje teljében, megelégedetten és nyugodtan hal meg;

24 teste kövérségtől duzzad, csontjaiban a velő gazdagon árad.

25 A másik pedig elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26 Egyformán a porban fekszenek, és férgek lepik el őket.

27 Íme, jól tudom gondolataitokat, és hogy mit ármánykodtok ellenem.

28 Mert ezt mondjátok: Hol van a főember háza, és hol a sátor, ahol a gonoszok laknak?

29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik sokat utaznak, és nem ismeritek intéseiket,

30 hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé vezeti őket?

31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és ki fizet meg neki azért, amit tett?

32 Ha kiviszik a temetőbe, még a sírdombja fölött is őrködnek.

33 Édesek neki a völgy hantjai, és minden ember követi, amiképpen már számtalan el is ment előtte.

34 Miért vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Válaszotok igazságtalanság marad.