Jób könyve 18

1Erre így felelt a súahi Bildád: 2Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk. 3Miért tartasz minket állatnak, és miért vagyunk bolondok a szemedben? 4Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban, talán elnéptelenedik a föld, és kiszakad a kőszikla a helyéről? 5Sőt a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzük lángja. 6A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette. 7Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. 8Mert lába hálóba bonyolódik, és verem fölött jár. 9Sarka csapdába akad, és kelepce fogja meg. 10Hurkot rejtettek el neki a földön és kötelet megszokott ösvényén. 11Mindenfelől félelmek rettentik és lépten-nyomon üldözik. 12Éhség emészti föl erejét, és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa. 13Megemészti testének bőrét, megemészti tagjait a halál zsengéje. 14El kell hagynia sátra biztonságát, és a félelmek királyához kell folyamodnia. 15Nem az övéi laknak sátrában, hajlékára kénkövet szórnak. 16Alul elszáradnak gyökerei, és felül leszárad az ága. 17Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fenn a neve. 18Világosságból sötétségbe taszítják és a föld kerekségéről elüldözik. 19Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között, és senkije sem marad lakóhelyén. 20Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai, és rettegés fogja el a keletieket. 21Ilyenek hát az álnok ember hajlékai, és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.