Jób könyve 15

1Erre így felelt a témáni Elifáz: 2Vajon a bölcs felelhet-e légből kapott tudománnyal, és megtöltheti-e hasát keleti széllel? 3Érvelhet-e olyan beszéddel, amely nem használ, és olyan szavakkal, amelyek semmit sem érnek? 4Te már Isten félelmét is semmibe veszed, és kisebbíted az Isten előtti áhítatot! 5Mert gonoszságod oktatja erre a szádat, és a csalárdak nyelvét választottad. 6A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid vallanak ellened. 7Talán te születtél embernek elsőként? Előbb jöttél világra, mint a halmok? 8Isten tanácsában hallgatóztál, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? 9Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mi olyanhoz értesz, ami nálunk nincs meg? 10Ősz és agg is van közöttünk, idősebb apádnál. 11Csekélység neked Isten vigasztalása, hozzád szóló szelíd beszéde? 12Hogyan ragadhatott így el a szíved, és miért villog a szemed, 13ahogy Isten ellen fordítod haragod, és ilyen szavakat ejtesz ki a szádon? 14Miképpen lehetne tiszta a halandó, és hogyan lehetne igaz az asszonytól született? 15Íme, még szentjeiben sem bízhat, még az egek sem tiszták a szemében. 16Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet! 17Hallgass rám, elmondom neked! Úgy mondom el, ahogy láttam, 18amit a bölcsek hirdettek, és nem titkolták el, ami az atyáktól való. 19Egyedül ők kapták ezt a földet, és idegen nem járt közöttük. 20Az istentelen gyötrődik egész életében, és az erőszakoskodó évei meg vannak számlálva. 21Rémítő hangok vannak fülében, békesség idején tör rá a pusztító. 22Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegye leselkedik rá. 23Kenyér után futkos, hogy hol találna. Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 24Nyomorúság és rettegés ijeszti; és leveri őt, mint egy rohamra induló király. 25Mert Isten ellen nyújtotta ki a kezét, és erősködött a Mindenhatóval szemben. 26Nekifeszült nyakkal rohant ellene, vastag, domború pajzsai alatt. 27Mivel zsír fedi be az arcát, és háj rakódott a tomporára, 28lerombolt városokban telepedett le, lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak. 29Nem gazdagodik meg, vagyona sem marad meg, jószága nem lepi el a földet. 30Nem menekül meg a sötétségtől, hajtásait láng perzseli, és Isten szájának leheletétől pusztul el. 31Ne higgyen a hiábavalóságnak, mert magát csapja be, hisz hiábavalóság lesz a jutalma. 32Ideje előtt bevégződik élete, és hajtása sem virágzik ki. 33Lehullatja az éretlen szemeket, mint a szőlővessző, és elhányja virágát, mint az olajfa. 34Mert a képmutatók háza népe meddő, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. 35Bajt fogannak, álnokságot szülnek, és méhük csalárdságot érlel.