Jób könyve 13

1Íme, mindezeket saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 2Amit ti tudtok, azt én is tudom, nem vagyok alábbvaló nálatok. 3Én azonban a Mindenhatóval akarok beszélni, Isten előtt kívánom védeni ügyemet. 4Mert ti hazugságok kiötlői vagytok, és haszontalan orvosok mindnyájan. 5Bárcsak mélyen hallgatnátok, akkor bölcsek maradnátok. 6Halljátok meg védekezésemet, és figyeljétek ajkam érvelését. 7Isten kedvéért beszéltek hamisan, és őérette szóltok hazugságot? 8Őt pártfogoljátok, vagy Istenért szálltok perbe? 9Jó lenne, ha alaposan átvizsgálna benneteket; hát becsaphatjátok-e őt, ahogy becsapható az ember? 10Keményen megbüntet, ha titokban személyválogatók vagytok. 11Fensége nem rettent meg titeket, nem száll rátok a tőle való félelem? 12Emlékezéseitek hamuba írt példabeszédek, védőbástyáitok sárvárak. 13Hallgassatok, hadd szóljak én is, akármi történjék is velem. 14Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? 15Íme, megöl engem! Nem is reménykedem. Csak utaimat akarom védeni előtte! 16Már az is segítség nekem, hogy képmutató nem juthat elébe. 17Hallgassátok meg hát figyelmesen beszédemet, vegyétek fületekbe mondásomat! 18Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam. 19Ki az, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok. 20Csak két dolgot ne tégy velem, akkor nem rejtőzöm el színed elől. 21Vedd le rólam a kezedet, és ne rémítsen rettentésed. 22Azután szólj, és én felelek, vagy én szólok, és te válaszolj. 23Mennyi bűnöm és vétkem van? Ismertesd meg velem gonoszságomat és vétkeimet! 24Miért rejted el arcodat, és tartasz engem ellenségnek? 25Szélsodorta falevelet rémítgetsz, és elszáradt szalmaszálat üldözöl, 26hogy ilyen sok keserűséget szabtál ki rám, és ifjúságom vétkét adod örökségül nekem. 27Béklyóba zárod a lábamat, szemmel tartod minden utamat, még lábam nyomát is megjelölöd. 28Elmállok, mint a korhadt fa, mint ruha, amelyet moly emészt.