1 Íme, mindezeket saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.

2 Amit ti tudtok, azt én is tudom, nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Én azonban a Mindenhatóval akarok beszélni, Isten előtt kívánom védeni ügyemet.

4 Mert ti hazugságok kiötlői vagytok, és haszontalan orvosok mindnyájan.

5 Bárcsak mélyen hallgatnátok, akkor bölcsek maradnátok.

6 Halljátok meg védekezésemet, és figyeljétek ajkam érvelését.

7 Isten kedvéért beszéltek hamisan, és őérette szóltok hazugságot?

8 Őt pártfogoljátok, vagy Istenért szálltok perbe?

9 Jó lenne, ha alaposan átvizsgálna benneteket; hát becsaphatjátok-e őt, ahogy becsapható az ember?

10 Keményen megbüntet, ha titokban személyválogatók vagytok.

11 Fensége nem rettent meg titeket, nem száll rátok a tőle való félelem?

12 Emlékezéseitek hamuba írt példabeszédek, védőbástyáitok sárvárak.

13 Hallgassatok, hadd szóljak én is, akármi történjék is velem.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Íme, megöl engem! Nem is reménykedem. Csak utaimat akarom védeni előtte!

16 Már az is segítség nekem, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Hallgassátok meg hát figyelmesen beszédemet, vegyétek fületekbe mondásomat!

18 Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam.

19 Ki az, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok.

20 Csak két dolgot ne tégy velem, akkor nem rejtőzöm el színed elől.

21 Vedd le rólam a kezedet, és ne rémítsen rettentésed.

22 Azután szólj, és én felelek, vagy én szólok, és te válaszolj.

23 Mennyi bűnöm és vétkem van? Ismertesd meg velem gonoszságomat és vétkeimet!

24 Miért rejted el arcodat, és tartasz engem ellenségnek?

25 Szélsodorta falevelet rémítgetsz, és elszáradt szalmaszálat üldözöl,

26 hogy ilyen sok keserűséget szabtál ki rám, és ifjúságom vétkét adod örökségül nekem.

27 Béklyóba zárod a lábamat, szemmel tartod minden utamat, még lábam nyomát is megjelölöd.

28 Elmállok, mint a korhadt fa, mint ruha, amelyet moly emészt.