1 Erre Jób így felelt:

2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcsesség!

3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket?

4 Saját barátaim kikacagnak, pedig Istenhez kiáltok, és ő meghallgat engem. Mégis kikacagják az igazat és az ártatlant!

5 A szerencsétlen megvetendő, gondolja a jólétben élő; ez vár azokra, akiknek roskadozik a lábuk.

6 A pusztítók sátrai nyugalomban vannak; biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és kezükben hordják istenüket.

7 Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak, és az ég madarait, azok is megmondják neked.

8 Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged, és a tenger halai is elbeszélik neked.

9 Melyik nem tudja mindezek közül, hogy az ÚR keze tette mindezt?

10 Kezében van minden élőlény élete és minden egyes ember lelke.

11 Hát nem a fül vizsgálja-e meg a szavakat, és nem az íny kóstolja-e meg az ételt?

12 Az öregemberek bölcsek-e, és a hosszú élettel jár-e az értelem?

13 Őnála van a bölcsesség és a hatalom, övé a tanács és az értelem.

14 Íme, amit ő leront, az nem épül föl. Ha bezár valakit, az ki nem jut onnan.

15 Ha elrekeszti a vizeket, kiszárad minden; ha kiereszti, felforgatják a földet.

16 Őnála van az erő és a győzelem; övé a tévelygő és aki tévelygésbe visz.

17 Tanácsadókat tévútra visz, és bírákat tesz bolonddá.

18 Királyok bilincseit nyitja meg, és övet köt a derekukra.

19 A papokat tévútra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

20 A megbízhatóktól megvonja a szót, és a vénektől elveszi az ítélettételt.

21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét meglazítja.

22 Feltárja a sötét és mélységes titkokat, és a sűrű sötétséget is napvilágra hozza.

23 Nemzeteket tesz naggyá, majd elveszíti őket; népeket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.

24 Elveszi a föld népe vezetőinek az eszét, és úttalan pusztában hagyja bujdosni őket.

25 Fény nélküli sötétben tapogatóznak, és hagyja, hogy tántorogjanak, mint a részegek.