Jób könyve 12

1Erre Jób így felelt: 2Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcsesség! 3Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket? 4Saját barátaim kikacagnak, pedig Istenhez kiáltok, és ő meghallgat engem. Mégis kikacagják az igazat és az ártatlant! 5A szerencsétlen megvetendő, gondolja a jólétben élő; ez vár azokra, akiknek roskadozik a lábuk. 6A pusztítók sátrai nyugalomban vannak; biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és kezükben hordják istenüket. 7Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak, és az ég madarait, azok is megmondják neked. 8Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged, és a tenger halai is elbeszélik neked. 9Melyik nem tudja mindezek közül, hogy az ÚR keze tette mindezt? 10Kezében van minden élőlény élete és minden egyes ember lelke. 11Hát nem a fül vizsgálja-e meg a szavakat, és nem az íny kóstolja-e meg az ételt? 12Az öregemberek bölcsek-e, és a hosszú élettel jár-e az értelem? 13Őnála van a bölcsesség és a hatalom, övé a tanács és az értelem. 14Íme, amit ő leront, az nem épül föl. Ha bezár valakit, az ki nem jut onnan. 15Ha elrekeszti a vizeket, kiszárad minden; ha kiereszti, felforgatják a földet. 16Őnála van az erő és a győzelem; övé a tévelygő és aki tévelygésbe visz. 17Tanácsadókat tévútra visz, és bírákat tesz bolonddá. 18Királyok bilincseit nyitja meg, és övet köt a derekukra. 19A papokat tévútra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja. 20A megbízhatóktól megvonja a szót, és a vénektől elveszi az ítélettételt. 21Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét meglazítja. 22Feltárja a sötét és mélységes titkokat, és a sűrű sötétséget is napvilágra hozza. 23Nemzeteket tesz naggyá, majd elveszíti őket; népeket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. 24Elveszi a föld népe vezetőinek az eszét, és úttalan pusztában hagyja bujdosni őket. 25Fény nélküli sötétben tapogatóznak, és hagyja, hogy tántorogjanak, mint a részegek.